A balszerencse a génjeimbe van kódolva...

Pedig pechesnek lenni nem azt jelenti, hogy soha semmi nem sikerül - hanem azt, hogy neked kétszer annyit kell harcolnod azért, ami másnak csak úgy az ölébe hullik. Mert hiába adott minden körülmény, minden feltétel - és hiába kellene, hogy garantált legyen a siker papírforma szerint - nekünk mindig becsúszik valami gebasz a képletbe. Aztán kezdhetjük elölről...

Kik azok a hivatásos pechesek?

• Mi vagyunk azok a nők, akik akárhányszor nyaralni megyünk, mindig akkor érünk el a 28 napos ciklus végére.
• Első nyelvvizsgánkon egyetlen kicsiny ponttal úszunk el. A felvételinél dettó.

Persze mi, pechesek is érünk el sikereket az életben. Nekünk is meglesz végül az a fránya nyelvvizsga, csak néhány tízezerrel drágábban. Diplománk is lesz, csak néhány évvel később. Sőt, csodálatos gyermekeink is vannak, csak nem biztos, hogy első próbálkozásra. Vagy éppen - pechünkre - pont arra. A lényeg, hogy véletlenül sem alakul úgy semmi, ahogy elképzeltük. Szóval, a balfékség valahogy nem akar lekopni rólunk.

Muszáj személyes példával érzékeltetnem, hogy miről beszélek: a cikk elején említett nyaralásból hazatérve a következők fogadtak a szokásos víz-, gáz-, áram-, telefon-, stb. számlák mellett:

• itthon vettem észre, hogy a mobilszolgáltatónk családilag aktivált egy szolgáltatást, ami miatt a nyaralás alatt mindkettőnk előfizetésén naponta ketyegett 2.990 forint
• a lányom MÁV-os büntetése 18.000-re ugrott, az én BKV-s büntim 32.500-ra
• a férjem kapott egy levelet, hogy rossz helyen hajtott az autópályára, ez 15.000 forintot ér
• a fiam bankkártyája 2.227 forintos tartozást mutat
• az itthon maradt nagylányom szemfertőzést kapott
• a fiam vízálló telefonjának beázását 154.000 forintért szeretnék megjavítani
• a férjem pedig munkába menet defektet kapott.

Mindezek után, ha valaki azt meri nekem mondani, hogy nincs olyan, hogy genetikailag kódolt "pechesség", akkor sikítva felszaladok a Holdra. Odáig legalább nem ér el a BKV keze.

Nyitókép: iStockphoto