-Te figyelj... - mondja nekem a 4 éves. - Te amúgy nem dolgozol?
-De.
-Hol?
-Itt.
-Itt??? És mit?
Igen, vannak vicces pillanatok. De ugyanúgy van ám pelenkacsere, felelősség, vészhelyzetek, rögtönzött megoldások, na meg kőkemény nevelés. De úgy, hogy mégsem nevelhetsz igazán - és itt kezd bonyolódni a helyzet. Kicsit anya leszel, kicsit apa, kicsit legjobb barát, kicsit nevelőnő, na meg persze takarítónő is (ha nem is a teljes lakást, de a gyerek(ek) után mindenképp kell pakolnod), és a legfontosabb, hogy tudod: egyszer vége lesz.
Hát akkor meg miért számít, hogy milyen ember lesz abból a gyerekből? Igenis számít. Mert akarod, hogy egyszer azt mondja: "Ezt a bébiszitteremtől tanultam." És azért, hogy tudhasd: te adtál neki valamit.
Felvázolom 5 pontban (de ha kell, 1000-ben is tudom), hogy de miért ez Álomország legkeserédesebb foglalkozása:
Ha a szülő úgy neveli a gyerekét, hogy azt mondja, a fű kék, akkor te mit tudsz tenni? Azt mondani, hogy az anyja hazudik? Hát nem, mert búcsút inthetsz a munkádnak, ha a gyerek visszamondja. Ha azt mondod, szerinted zöld, akkor is akadhatnak problémák. Aztán rájössz, hogy a legegyszerűbb, ha ráhagyod.
De azért mégiscsak megszólal benned a lelkiismereted, hogy "Szegény kislány, ha ezzel előáll az óvodában, akkor körbe fogják röhögni." Így megpróbálod szépen rávezetni, hogy az embereknek különböző nézőpontjai vannak, és Barbie babával elmutogatod. És nem, általában itt nem a kék és zöld színekről van szó...
" Anyaaaaa, a Bianka nem lovacskázott velem tegnap, mert azt mondta, hogy fáj a hasa!" - Bocsi, nő vagyok.
Amikor szívvel-lélekkel készítesz neki só-liszt gyurmát, majd örömében a munka végeztével végigkeni az előszoba szekrényen. És akkor elönt a düh, de tudod, hogy hát nem rosszat akart ő, csak simogatni az Ikeás bútort - a könyökig lisztes kezével. Ugyan, plusz nyolcvankét perc munka mit számít egy kis mókáért cserébe?
Avagy hogyan teremtsd elő az igényt a rend szeretetére, hogy ne egyedül kelljen mind a 958673463985457 Legót elpakolnod. "Aki előbb tölti meg a dobozát, az nyeeeeer!" Így amíg én szépen nyugodtan dobálom a ládámba, addig ő eszméletlen pakolásba kezd, ami miatt egy Lego kirepül az ablakon, le az udvarra, persze a legkedvesebb alkatrésze, aztán kezdődik a sírás.
És akkor felöltözteted, és lekullogsz vele a harmadikról, de az elsőn eszébe jut, hogy pisilnie kell, vissza a harmadikra, majd újra le. És a pocsolyában heverő Lego mellett talál egy botot is, ami már sokkal izgalmasabb, mint a műanyag darab, és ezért azt is fel kell vinni.
-Te nem vagy az anyukám!
-Nem, nem vagyok az anyukád. Nem is akarok az lenni, de szeretlek. Fogadj szót!
-Nem érdekelsz, megmondalak anyának!
-Nyugodtan. De majd inkább elmesélem én.
-Nem mondhatod el, mert ő nem a te anyukád.
Amikor szabadságon vagy, a visszaérkezésedre ötven darab rajz áll az asztalon, és elsuttogja, hogy "Hiányoztál." És könnybe lábad a szemed. Aztán meglátod a gyerekszobában kitört játékvulkánt. És akkor már sírsz.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.