Boldog vagy? Igen, fenntartható módon!

Én bizony kitaláltam még egy formáját: fenntartható boldogság.

Beszélgetéseim közepette gyakran belefutok a - számomra megválaszolhatatlan - kérdésekbe: "Hogy vagy?" "Mi van veled?" "Akkor most boldog vagy?" Ezek tipikusan azok a kérdések, amikor igazából csak 2,5 percünk van a másikra -, és hát valljuk be: ember legyen a talpán, aki ilyen röviden össze tudja foglalni élete dolgait! Nekem ez nem megy, engem ezektől a kérdésektől kiráz a hideg.

A boldogság nem azt jelenti, hogy minden helyzetben első vagyok, csúcsot futok. Nem lehet mindig minden helyzetben elsőnek lenni. Ez nem fenntartható. Nem lehet egyik katarzisból a másikba esni, és onnan a harmadikba, majd a századikba... Pontosabban lehet, csak hosszú távon nem éri meg. Megvan az az életszakasz, mikor ezen túl kell esni. De életcéllá tenni bizony öreg hiba! Ebben elfárad a lélek. Kell katarzis, sőt, ha nem lenne, hiányozna...

Van flow élmény is, és van katarzis élmény is. Mindkettő jó, szükséges, életet adó, tápláló. Ha választani kell, számomra a fenntartható boldogságot a flow élmény jelenti. Állni a napsütésben - vagy éppen a zuhogó esőben, ernyő nélkül -, és felismerni a pillanatot, hogy ez ITT és MOST az élet. Nem pedig majd holnap "lesz", és nem is jövő héten jön el, hanem "Úristen, nekem most mennyire jó ITT és MOST!" Ez töltődés.

Ha most azt gondolod: arra buzdítalak, hogy ne csinálj semmit, hanem örülj, hogy lyuk van ott, ahol szükség van rá, akkor tévedsz. Egyáltalán nem ezt mondom. Aki felismeri ezeket a helyzeteket, és fenntartható módon tud boldogságot teremteni magában és maga körül, az olyan gellert kap, hogy ezerrel fog továbbrepülni a saját útján. Csak éppen nem fog közben kiégni, nem lesz utálatos, és nem lesz rossz a környezetében tartózkodni.

Nyitókép: iStockphoto