Állj meg egy pillanatra, csukd be a szemed, és csak képzeld el, amit most leírok! Nyár van, süt a nap, egy rét közepén állsz, madarak csicseregnek. Leülsz a fűbe, mert mezítlábas talpad alatt érzed a szépségét, szinte hívogat. Amikor már-már elkezdenéd megélni a pillanatot, megkapod a lehetőséget, hogy kinyisd a szemed. A látvány is elképesztően szép, szinte megfogalmazhatatlan, és csak telítődsz. Számomra ez a fajta telítődés megszűnt már 4 éve. Amikor megvakultam.
Attól a naptól kezdve más szemszögből látom a világot, már előbbre való a fogkefe sörtéjének a durvasága, mint a színe. Ez persze nem mindig volt így, hiszen én is sokszor a szememnek hittem, és csak az alapján döntöttem, amit láttam.
Jól csak szívvel lát az ember
Most már egy emberről sem szemszín, arc vagy kinézet alapján alkotok képet, hanem a hangja, az illata a kiindulópont. No, meg az "érzés", amit kivált belőlem. Sokáig nem is gondoltam volna, hogy csupán a beszédhangból olyanokat is leszűrhetünk, hogy milyen valakinek a stílusa, a gondolkodása, a személyisége. De ma már nálam ez visz mindent.
Ha belegondolunk, nem olyan furcsa ez a hozzáállás: egy ajándékban is a belseje a lényeg, nem a csomagolás. Mégis, ha emberekről van szó, a csomagolás alapján válogatunk.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nekem, mint látássérültnek teljesen közömbös volna a külsőség. De számomra mindössze azért fontos, hogy megtudjam, hogy néz ki valaki, mert amint meghallok egy hangot, a fejemben lévő kis szemüveges, kosztümös titkárnő elkezd rajzolni, majd rövid időn belül kész egy vázlatportré a hang tulajdonosának kinézetéről. Én pedig kíváncsi vagyok, hogy mennyire végez precíz munkát. Gyakran előfordul, hogy nagyon pontosan eltalálom valaki kinézetét - ez már a rutin.
Szerelem első kattintásra?
Sajnos viszonylag kevés felület van, ahol társat tudunk keresni. Először is fontos tisztázni, hogy egyáltalán nem igaz a sztereotípia, miszerint látássérült csak látássérülttel léphet kapcsolatba.
Ám sajnos például egy buliban a többség elég nehezen nyit egy sérült ember felé. És mivel nem támadhatok le az utcán mindenkit, aki felajánlja a segítségét, hogy "Köszönöm, hogy átkísértél az úton. Akkor most légyszi add meg a számod is.", maradt az internetes felület.
Itt minden pont ugyanúgy működik, ahogy a látóknál, csak én nem fényképet kérek a személyes találkozó előtt, hanem a hangját szeretném hallani. Ez amúgy nem minden látássérültre igaz, de én például minél korábban szeretném "meghallgatni" a másikat.
Ha hallottuk is egymás hangját, meg is beszéltünk egy személyes találkozót, még mindig elbukhat a dolog függetlenül attól, hogy mind a két fél látássérült vagy csak az egyikük. Mert akár kinézet, vagy hang, vagy bármi egyéb külső tulajdonság alapján is döntünk, végül egyetlen tényezőn múlik majd a dolog: összeillik-e a személyiségünk vagy sem? Szóval pont ugyanúgy működik ez nálunk, mint a látóknál, csak nekünk még kevesebb felület és lehetőség áll a rendelkezésünkre belebotlani a Nagy Ő-be.
Császár Angelika
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
