Kiút a gödörből - a leghosszabb út is apró lépésekből áll

A depresszió olyan mértékben eluralkodott rajtam, hogy alig tudtam eleget tenni a társas érintkezés kötelező minimumának. Kemény meló volt kikecmeregni a gödörből, amibe a felnagyított problémáim által kerültem - de szerencsére sikerült túljutnom ezen az időszakon. Nekem a következő dolgok segítettek az elmúlt hónapokban:

Próbálom kiiktatni az életemből a negatív híreket

Sokan nem tudják, hogy bizonyos információk ugyanannyira károsak az elmére, mint a cukor a szervezetre. A hosszú, tartalmas cikkekkel ellentétben korlátlan mennyiségű hírt vagyunk képesek lenyelni, csak nem vesszük észre, hogy ezzel mennyire ártunk saját magunknak. Nyilván fontos képben lenni a világ történéseivel, de a folyamatosan ránk ömlő szörnyűség egyáltalán nem kedvez a lelki és fizikai jólétünknek... Néhány klassz film vagy regény sokkal konstruktívabb tud lenni, mint azt olvasgatni, hogy hol robbantottak, kit öltek meg vagy melyik celebnő szakított a pasijával.

Nem akarok tökéletes lenni

Megfogadtam, hogy a jövőben csak olyan meghívásoknak teszek eleget, amikhez tényleg van kedvem, és nem fogom lefutni a protokoll köröket azért, hogy jó pontokat szerezzek másoknál. A szorongásaim nagy része a megfelelési kényszerből ered, hiszen mindig féltem attól, hogy ha nemet mondok, akkor nem fognak szeretni. Nehéz belső munka volt, de mára megtanultam levetkőzni az örökös bizonyítási vágyamat.

Igyekszem visszafogni magam vásárlás terén

Shoppingolás közben gyakran elszalad velem a ló, és megszállottan pakolok a kosaramba egy csomó hülyeséget, de hazaérve valahogy mindig marcangolni kezd a bűntudat. Szóval eldöntöttem, hogy leszámolok a bennem élő "gardróbkirálynővel", és helyette előhívom magamból a futballedzőt. Ez azt jelenti, hogy nem elég, ha valami jól néz ki/megéri az árát, bizonyítania is kell annak az új játékosnak, hogy helye van a csapatban.

Száműztem a mobilomat a hálóból

Nomofób vagyok, és állandóan nyomkodom a telefonomat: munkába menet, napközben, hazafelé a dugóban, még a vécére se megyek ki nélküle. Néhány hete viszont sorsfordító döntést hoztam, és minden elektromos tárgyat eltávolítottam a hálószobából. Erre a "digitális detoxra" már iszonyúan ki volt éhezve a szervezetem, mert szegény állandóan egyfajta készenléti állapotban volt, sosem tudott igazán pihenni. Hogy jobban aludjak és kipihentebben ébredjek, most esténként elköszönök az okoskütyümtől, és a reggeli viszontlátásig az előszobaszekrényre teszem.

Amikor csak tehetem, vízparton vagyok

Kiskorom óta a víz szerelmese vagyok. Gyakran visszaemlékszem a badacsonyi nyaralónkban töltött vakációkra - most is az orromban érzem a Balaton jellegzetes illatát, hallom a pancsoló gyerekek nevetését, és látom magam előtt az ezüstösen csillogó hullámokat. A Duna-partra is szeretek kiülni, és ha egy tengerparti városban vagyok, a végtelenségig tudom bámulni a panorámát. Amikor összetörik a szívemet, csalódok egy barátban, vagy valami szomorú dolog történik az életemben, a hatalmas víztömeg látványa mindig elcsitítja a bennem dúló vihart.

Gyakran tartok fürdőszeánszot

A zuhanyzások mellett néha jólesik beiktatni egy-egy hosszas fürdőzést, ami kikapcsol, ellazít, és segít a feltöltődésben. A fürdőbombák rajongójaként mindig nagy örömmel veszem, ha rábukkanok valami különlegességre. Imádom nézni, ahogyan ezek a kis labdák pezsegni kezdenek, és azonnal befestik a vizet, ráadásul az illatuk is nagyon finom. Egy ilyen szeánsz után az érzéseim is átszíneződnek!

Nyitókép: iStockphoto