A szabadúszók “aranyélete”…

Nem mondhatnám, hogy szánt szándékkal akartunk szabadúszóvá válni, de azt sem, hogy csupán sodródás eredménye. Kicsit ez, kicsit az. Felmerült a lehetőség, és először a férjem, majd én ugrottam a "semmibe". Pontosabban nem a semmibe, hanem a szabadúszók "földi paradicsomába"! Vagy legalábbis az annak vélt paradicsomába. Már ami a felszínt illeti...

Kezdjük ott, hogy a szabadságnak ára van. Még hozzá igen borsos. Voltaképpen a szabadúszó életformába lépéssel megszűnik létezni a szabadság fogalma. Nem a fizetett a szabadság, hanem úgy egyáltalán maga a felhőtlen szabadság érzete. Nem mondom, hogy mindenkinél és törvényszerűen így kell lennie, de azért igencsak gyakori. Hiszen, ha nem dolgozol, akkor nem is keresel pénzt. Így rövid időn belül kényszeresen kialakul egy teljesen új képességed: bármilyen tevékenység közben és élethelyzetben tud a munkán járni az agyad. Azzal kelsz, azzal fekszel, azzal kerülsz szimbiózisba.

A munkamániádat akarva, akaratlanul fokozzák majd az ismerőseid. Ők azok, akik irigykedve szemlélik, hogy a korábbi megszokott életvitelednek teljesen nyoma veszett. Nemtetszésüket és nem értésüket a legváltozatosabb módokon igyekeznek majd a tudtodra is adni.

• Egyrészt veled akarnak minden ügyes bajos dolgot elintéztetni, hiszen te úgyis ráérsz.
• Másrészről kikérik maguknak, ha meg mered említeni, hogy fáradt vagy.

Különben is, mi az, hogy nincs mindig makulátlan rend a lakásodban??? Teljesen érthetetlen, amikor folyton otthon vagy!!! Akkor főzöl, mosol, takarítasz, amikor csak kedved tartja. Nem kell munkába menned, villamos után szaladnod, kaját csomagolnod, hiszen neked minden adott... És ez részben igaz is. Azt az aprócska tényt leszámítva, hogy az x-től y óráig tartó munkaidő egyben segítség is. Abban a szent minutumban, ahogy a magad ura leszel, nincs pletyizés a kollégákkal, nincs facebookozás az irodában, nincs ellébecolt nap, mert többnyire projekt alapon dolgozol. Ergo, a megbízót pont nem érdekli, hogy milyen időbeosztásban készülsz el az anyaggal. Az érdekli, hogy mennyire használható, amit továbbítasz neki. Plusz, ha határidőre nem vagy vele kész, akkor jó eséllyel nem kapsz újabb megrendelést.

Ezerszer megfogadod, hogy már pedig holnaptól másképp lesz, mert rohadtul eleged van abból, hogy reggel kilenckor csak gyorsan válaszolni akartál egy e-mailre, aztán a következő pillanatban azt veszed észre, hogy délután kettő van és pizsiben, télvíz idején pléddel becsavarva virítasz a nappali közepén. Ja, hogy az elmúlt öt órában elintéztél nyolc telefont, lefuttattál néhány tesztet és a fennmaradó időben pedig beszippantott a közösségi média. A legjobbakkal is megesik. Gyarló az ember. Annyi a hátulütője, hogy az eltékozolt időt majd éjjel próbálhatod visszahozni, hogy másnap ne indulj újabb mínuszokkal.

Nem lenne fair, ha nem említeném meg ezen életforma szépségeit is. Főnök leszel. Saját magad ura. Nagyon szépen hangzik! Főleg, ha éppen a sokadik családi eseményre nem tudsz elmenni, mert nyakig úszol a melóban, aminek örülsz, mert így biztosan tudod, hogy lesz bevételed. Csak ezt próbáld meg elmagyarázni a szüleidnek, akik negyven éve heti fix negyven órában dolgoznak, fix fizetésért, fix szabadsággal, fix hétvégével. A legszebb, hogy nincs főnök, akire hivatkozhatnál, akit utálhatnának. Nem, rád hárul ez a feladat.

Ellenben tényleg onnan dolgozol, ahonnan akarsz. No, és ahol tudsz is. Az internet és az áramforrás kötelező kellék. De ezen felül tényleg csak a képzelet szab határt az "irodádnak". Már, ha képes vagy kiszabadulni a négy fal közül.

Nyitókép: iStockphoto