Úgy mászom ki az ágyból, mintha ezer zombi csimpaszkodna a lábaimon, azt suttogva: „Csak még 5 perc..." Na, ebből lett az elalvás, ami miatt elképesztő tempóval kapom fel az első közelemben heverő göncöt. És egy gyors fogmosás után a tükörbe nézve kérlelem Istent, hogy ne ma ismerjem meg a nagy Őt...
Már a cipő is rajtam van, mikor leesik, hogy a pizsi pólómat sikerült magamra venni. Mindegy, ezzel most nincs időm foglalkozni. Majd azt mondom, szándékos volt, vagy csak annyit, hogy: kapjátok be!
Természetesen a világ összes barma is akkor szabadul ki az utakra, amikor sietnék. Mindenki rohadtul ráér, és akkor sem mennek, ha zöld a lámpa. Bezzeg a pirosnál tudnak dudálni! Én meg csak ülök ott megsemmisülve a dugóban, lelkesen anyázom, és úgy kapkodom a gyümölcsízű Tic Tacot - reggeli helyett -, mint Dr. House a Vicodint.
Mire beérek dolgozni, már kettéhasadt az agyam az idegtől. A vérnyomásom az egekben, de azért úgy gondolom, jó ötlet venni egy kávét. Hát nem az! Mert a pultos csajszi úgy faggat egy rohadt kávé miatt, mintha kihallgatáson lennénk. Jó, hogy egy lámpát nem tolt a képembe.
Bassza meg, csak adjál már egy egyszerű kávét!!!
Amikor én jövök, általában senki sincs a liftben - de ma persze az is tele van. Utálom, mikor idegenek érnek hozzám, de ma még az is idegesít, ha én érek önmagamhoz. Ám mivel nem érek rá másik liftet várni, betuszkolom magam ebbe a szardínia konzervbe. És basszus itt bent még a szag is olyan: kiderült, hogy valakinél tényleg van egy ultra gusztustalan tonhalas szendvics. És, hogy tetézzük a reggel csodás hangulatát, mellettem egy szófosógép áll, aki megállás nélkül pofázik a többieknek. Ez tuti, hogy reggel előbb nyitja ki a száját, mint a szemét. Én meredten nézek magam elé, és magamban azt mantrázom:
„Csak ne szólj hozzám, csak ne szólj hozzám, mert ha megteszed, letolom a torkodon a haverod büdös szendvicsét."
Az emeletre érve belépek az ajtón, még csak 8 óra van, de én úgy érzem magam, mint aki megoldott négy gyilkossági ügyet, háromszor megmentette a világot és levezetett legalább két szülést. Pedig csak egy dolgot kellett volna megtenni: reggel kikerülni azt a versenyzongorát. Kár, hogy álmomban szarok a reflexeim.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.