Vihar egy asszonynév körül

Számomra nem volt ebben semmi észveszejtő, mert gyakorlatilag amióta tudatosult bennem az asszonynév kategóriájának létezése, rögvest elvetettem. Teljes képtelenségnek tartottam, hogy a gyűrű felhúzásával párhuzamosan elveszítsem a keresztnevemet, és csupán a férjem oldalbordájaként létezhessek. Valami XY-nének minősítve, akit még a nevétől is megfosztottak...

Azonban a környezetem merev ridegséggel válaszolt a szerintük igencsak abszurd kijelentésemre. Szó szerint megfagyott a levegő a szobában. Hihetetlen volt, hogy a szabad szájú családom egyszeriben ilyen konzervatív lett. Később kiderült, hogy sokan félreértették és azt gondolták: ezzel azt akarom burkoltan a tudtukra adni, hogy soha nem szeretnék férjhez menni.

Bár a nagy Ő megtalálása még váratott magára néhány évig, de amikor szóba került a házasságkötés gondolata, örömittasan nyugtáztam, hogy szívem hercege hasonló nézeteket vall e téren. Magyarán szólva, úgy gondolja: mivel az én nevemről van szó, ő nem fog sem beleszólni, sem nyomás alá helyezni.

Ennek fényében magamra maradtam, hogy számba vegyem, mit is szeretnék hallani a jövőben, ha engem szólítanak. A döntés egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. A keresztnevem azért erősen beette magát a szívem mélyére. Ezen nincs mit csodálkozni. Ha szereted, ha nem, akkor is a tiéd. Hozzád tartozik. Ugyanakkor mivel én a "-né" kategóriát alap járaton kizártam a lehetőségek halmazából, így jelentősen leszűkítettem a kört. De azért így is maradt néhány opció.

Megtehettem volna, hogy az eredeti családnevem elé vagy mögé kötőjellel illesztem a férjem vezetéknevét. Bevallom, hogy ez a lehetőség hosszasan holtversenyben állt a befutóval. Több szempontból is tetszett, mégis némi hiányérzetem volt vele kapcsolatban. Így végül a lánykori vezetéknevem elhagyása és a férjem vezetéknevének felvétele lett a befutó - mindenféle "-né" nélkül.

Nekem ez tetszett a legjobban. De hát kinek, mi - ízlés dolga. Ehhez képest a konkrét egybekelés előtt és után is boldog-boldogtalan megosztotta meglátását a névválasztásomat illetően. Sőt, akadtak, akik egyenesen kijelentették, hogy nem is szeretem a férjem, ha még arra sem vagyok képes, hogy teljes mértékig egyértelművé tegyem férjezett mivoltomat. Ergo, legyek "-né"! Bevallom, majd' leesett az állam, amikor ezt hallottam... A legjobb szándékkal sem tudtam lekövetni, hogy hogyan lehet az asszonynév kérdéséből ezt a következtetést levonni. De minden "jótanácsot" igyekeztem humorral kezelni, mert úgy éreztem: itt már aztán tényleg reménytelen az észérvek felsorakoztatása.

Ma már mindenki kiválaszthatja a személyiségéhez leginkább passzolót házassági nevet - persze csak abban az esetben, ha képes szembeszállni a környezet intenzív elvárásainak hadával, és a maga útját járni a saját asszonynevének megválasztásának kérdésében.

Nyitókép: iStockphoto