Szeretnék bocsánatot kérni Sándor Máriától!

Nagyjából másfél éve kérdezték tőlem, hogy szerintem kik azok a nők a mai magyar valóságban, akik példaképnek tekinthetők. És nálam Mária volt a listavezető.

Mert ő nem sztár, vagy egy ünnepelt művész volt, hanem egy olyan nő - ember -, mint te, vagy én. Neki nem volt menedzsere, PR tanácsadója, se szponzorai, de különösebb kapcsolati tőkéje sem.

Ezek azok a dolgok, ami miatt mi, átlagemberek örülünk, ha túléljük a hetet, a hónap végét, az ünnepeket és úgy általában az egész életünket. Ezek azok a dolgok, amik miatt végül nem teszünk semmit, ami előrébb vinné a dolgokat. Nem marad rá energiánk... És inkább félrenézünk, ha igazságtalanságot látunk. De Sándor Mária vett egy nagy levegőt, és talált magában még annyi erőt, hogy kiálljon az igazáért! Az ápolók, az orvosok, a betegek, az emberek igazáért. József Attila szavaival élve:

De amikor részt kellett volna venni egy demonstáción vagy egy megmozdulásban, ami az egészségügy helyzetére hívta fel a figyelmet, nekem épp más dolgom volt. Csekkeket fizettem be, elintéztem a régóta húzódó nagytakarítást (örültem, hogy végre időt tudtam erre szakítani), vagy csak pihentem – mert hát azt is kell valamikor! Én nem tudom, hogy Sándor Mária kikre céloz, amikor azt nyilatkozza, hogy kihasználták, kik azok, akik felemelték és eldobták. De én szeretnék bocsánatot kérni tőle.

Remélem, hiszem, hogy vannak még Sándor Máriák, akik mellett majd nem felejtünk el kiállni!

Nyitókép: Origo