19 évig gyűlöltem a testem

Előre leszögezem, nem most fogom feltalálni a spanyolviaszt. Sajnos nincs olyan gomb, amit benyomva minden komplexusod megszűnik - ahogy kék és piros pirula sem létezik.

Hétéves koromtól a katolikus iskola egyenköpenyeseinek egyike voltam. Éveken keresztül elkerült a megkülönböztetés, hiszen ha volt is egy kis poci, azt nagyszerűen eltakarta a lepel. Inkább voltunk egyformák, mint komplexusosak... Meg különben is, két ima között nem ez volt a központi téma!

Éppen ezért ért hatalmas sokként, amikor középsulisba mentem és eközben hirtelen vidéki is lettem (pedig Pest megyében laktam).

Nem sikerült integrálódnom. Sokat gondolkodtam, mi lehet ennek az oka? És mint egy igazi kamasz, arra jutottam, hogy a duciságom minden baj forrása.

Pedig nem voltam különösen nagydarab, ahogy anyukám mondaná, "volt rajtam egy kis plusz". Mondjuk az nem sokat segített, hogy emellett még jó messzire el is kerültem a sportokat. És a házi koszt a menzával kiegészítve sem azt eredményezte, hogy csökkenjen a testsúlyom.

Aztán idővel megértettem, hogy erős csontjaim vannak, ezen változtatni nem tudok. De a testzsír-százalék nem adottság kérdése. Innen akár vezethetett is volna egyenes út az egészséges önképhez, ha nem jön Ő.

Én vakon beleszerettem, ő pedig örökké csak kritizált. Nem tetszett neki, ha szoliztam, ha színes vagy mintás pólót vettem fel, ha volt egy kis plusz rajtam, ha túl lapos volt a hasam. Olykor a hajamba is belekötött - ami pedig pár nappal azelőtt még tetszett neki.

Én persze kiskutyaként igyekeztem megfelelni az uraság minden elvárásának, csak éppen szépen lassan eltűntem mellette -, mint nő és mint ember. Szomorú, frusztrált és feszült lettem.

Annyira sok volt bennem a feszültség - amit a konstans piszkálódása okozott -, hogy egy idő után le kellett vezetnem valahogy! Ezért kezdtem el edzeni.

Elkezdtem jól érezni magam a bőrömben. A mozgástól felszabaduló endorfin és a testem fokozatos formálódása elégedettséggel töltött el.

Én pedig naiv kamaszként elhittem, hogy tényleg hájas vagyok - ahelyett, hogy beintettem volna neki, és egy perc múlva csak a távolodó, kihúzott hátamat látta volna.

Egy idő után elegem lett. A sorsfordító tizenkilencet tapostam és eldöntöttem: összeszedem magam. A tükör elé álltam, büszkén néztem magam benne és úgy döntöttem: szeretni fogom a testemet - az egészséges én- és testkép útját választom, és ezentúl teszek mások véleményére!

Azóta pedig rájöttem egy rém egyszerű titokra: amikor valaki kritizál, annak 90%-ban nem az az oka, hogy veled bármi baj lenne. Az emberek egyszerűen másokon vezetik le frusztrációjukat a saját túlsúlyuk, a rossz munkahelyük vagy a komplexusukból fakadó rossz érzéseik miatt.

Te pedig ne vedd ezt magadra!

Olyan nincs, hogy valakibe ne szorult volna valami szépség. Akármennyire gyűlölöd a tested, garantálom, hogy van legalább egy dolog, ami szép rajtad. Ha még nagyon távol állsz attól, hogy békét köss a külsőddel, első lépésként csak azt az egy dolgot keresd meg magadon, amit szeretni tudsz.

Hámori Barbi - Blondie

Nyitókép: Getty Images