Nem vagy szaranya, csak mert kiabálsz néha!

Ha te az utóbbi csoportba tartozol, akkor valószínűleg éjszakákon át rágod magad, ha néha elszakad nálad a cérna. És üvöltözöl egy kiadósat a gyerekekkel - akik néha bizony rém idegesítőek tudnak lenni. Nyugi, attól, hogy szereted a nyarat, még lehet meleged. És attól, hogy szereted a gyerekeidet, néha lehet eleged belőlük.

Néha kiabálni nem gáz!

A legfontosabb, hogy ne kínozd magad azzal, hogy te lennél a legrosszabb anya a Földön, csak mert néha ráordítasz méhed gyümölcsére.

Sőt, ha még meg is értené tettének súlyát, és a hozzá kapcsolódó felelősséget, csak frusztrációt és szorongást váltana ki belőle.

Szóval a gyerekre is kisebb terhet ró egy ordítozás, mint a lelki terror, és közben te is kieresztheted a gőzt. Persze ne ess túlzásba, és tényleg csak akkor kiabálj, ha valóban rosszalkodott a gyereked!

De ami a lényeg: ezt utána legalább annyi szeretettel hozd egyensúlyba! Tudnia kell a gyereknek: attól, hogy néha elhangzik egy-egy hangos szó, még szeretjük egymást! A probléma ott kezdődik, ha az ordibálás azt eredményezi, hogy a gyereked elbizonytalanodik: szereted-e őt egyáltalán?

A ló másik oldala

De ha már te magad érzed, hogy nem oké, hogy ennyit üvöltözöl a gyerekkel - aki amúgy nem is viselkedett annyira rettenetesen -, akkor bizony jobb, ha tudatosabban állsz a stresszkezeléshez. És ehhez nem kell elmenned Tibetbe meditációt tanulni! Vannak nagyon egyszerű, akut stresszhelyzetben alkalmazható HATÉKONY technikák!

Ha már kipróbáltál mindenféle mantrát (nyugodt vagyok, lelkem akár egy óceán), de nem vált be (hogyan válhatott volna be, ha nem így érzed?), akkor érdemes az izmok tudatos ellazításával próbálkoznod. A gyakorlat hamar elsajátítható, és már az első alkalommal érezni a hatását. A tapasztaltabbak már képesek stresszhelyzet közben is élni a módszerrel, ami egy nyugodtabb hozzáállást eredményez.

Legyél önző!

Ezer meg egy dolgod van, és így is gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy mindennel el vagy maradva? Sosem pihensz, így nem csoda, hogy a legkisebb szikra is elég ahhoz, hogy robbanj? Aztán meg még nagyobb a lelkiismeret-furdalásod, mert megbántottad a szeretteidet. Köztük azt is, aki neked érzelmileg a legjobban kiszolgáltatott: a gyerekedet.

Szóval muszáj lesz eldöntened, mivel ártasz többet családodnak:

• azzal, ha úgy döntesz, kihúzol pár teljesítendő feladatot a listádról,

vagy

• azzal, ha (kb.) mindent elvégzel, de utána tűzokádó sárkányként viselkedsz velük.

Na ugye, hogy kisebb szükségük van arra a mákos gubára/különórára/vasalt ingre, mint egy kiegyensúlyozott anyára?

Szóval, ha szerinted is nagyobb szüksége van gyerekeidnek egy érzelmileg kiegyensúlyozott anyára, akkor te meg a maximalizmusod üljetek be a kádba egy jó könyvvel, és dolgozzátok fel: nem lehet minden tökéletes. :)

Nyitókép: iStockphoto