Sanyii randizik!

A másik ilyen nagyon nehezen kezelhető helyzet az első randi. Az kérem még a fent említett foglalatosságokhoz képest is egy roppant kínos szituáció.

• Mit vegyünk fel? Vajon amit felvettünk, le kell-e majd venni?
• Vigyünk-e virágot? Vagy az első randin az sok volna?
• Célozzunk a szexre? Vagy akkor máris azt hiszik, hogy csak arra hajtunk? Esetleg, ha nem célzunk, úgy jövünk ki a dologból, mintha szexuális értelemben nem is érdekelne minket az, akivel vagyunk?
• Mit igyunk, együnk? Lehet rögtön a kis Unicum, rozé fröccs kombóval nyitni, vagy ilyenkor még illik langyos mentes vizet inni, jég nélkül?
• Együnk véresre sütött steaket krumplival, hogy lássák bennünk a vad, erős férfit? Vagy csipegessünk némi salátát friss erdei magvakkal?

Egyáltalán hová szervezzük? Étterem, park, múzeum? Mi a megfelelő?

Ilyenkor átértékelődik a fontossági sorrend. Még azoknál is, akik egyébként egy nadrággal le tudnák élni az életüket. Mivel általában az első randis készülődést az ember túltolja, mint A legényanyában a falu népe a kocsmát, szinte sose sikerül jól.

Amikor vége a légyottnak, a válaszok helyett ott marad a sok kérdés:

• Jól néztem ki?
• Helyesen viselkedtem?
• Vajon akar még látni?
• Vajon akarom még látni?
• Csámcsogtam?
• Ugye nem maradt a fogam között valami, amíg beszéltem?

Végül maga az élet válaszolja meg a kérdést. Nem akkor rögtön, egy részét néhány nap után, amikor kiderül, akarom-e keresni, és amikor keresem, reagál-e rá?

Persze vannak ellenkező példák is, nagyon jól sikerült első randik, amik romantikusak, még a hold is pont jó szögben áll hozzá. Olyan az egész, mint valami festői képeslap. Csak ezek megtapasztalásához, mozijegyet kell venni...

Nyitókép: iStockphoto