Afrikai szerelem - Jó ötlet ez?

Túl nagyok a kulturális különbségek, nagyon sérülnék egy ilyen kapcsolatban. Ahogy az lenni szokott, Murphy persze közbeszólt...

- Hogy vagy? – hívott fel egy magyar barátom Kenyában.

- Fú, szerelmes vagyok. – vallottam be.

- Jaj ne! Csak azt ne! - intett óva, hisz ő már évek óta kint él. - Két hét után nem szabad szerelembe esni! Túl nagyok a kulturális különbségek! Várj legalább fél évet!

Könnyű azt mondani... Addigra már késő volt. Fülig belezúgtam egy csoki-fiúba, aki ugyan nem a maszájok, hanem a luo törzsből való, de ez a lényegen nem változtat. Kitáncolni ebből már nem voltam képes (vagyis hogy nem akartam), így inkább kíváncsian álltam hozzá: na, most majd teljesen kitapasztalom a helyi kultúra minden bugyrát.

Izgalmas volt megfigyelni a kenyai és az itthoni párkapcsolatok közti különbséget. Jó, persze, tudom, ebből még általánosítani nem szabad, de azt azért elmesélem, ő milyen általánosságokat osztott meg velem.

Én, aki odavagyok a mozgólépcsőn csókolózásért, s egyszer meg is botránkoztattam a kanadai pasimat azzal, hogy minden sarkon smárolni akartam, most csóktalan maradtam.

Borzasztó nehéz volt. Sosem kaptam elég érintést, elég gyengédséget, állandóan ki voltam éhezve. De legalább értettem az okát, és így nem rettegtem attól: nem szeret, mert amúgy így szokott lenni. Ha egy pasi nem érint eleget, pánikba esem, hogy már nem kellek neki.

Kézen fogva szerencsére lehetett sétálni, igaz, rajtunk kívül nagyon másokat nem láttunk így. Aztán erről is letettünk valamennyire, mert kezdtük unni a folyamatos megjegyzéseket. Praktikusabbnak tűnt néha titkolni a kapcsolatunkat az utcán.

- kiabáltak utánam srácok, arra utalva, hogy pénzért vettem magamnak pasit. Én, a gazdag fehér a vastag tárcámmal fizetek az ő szexuális szolgáltatásaiért.

- mondta máskor egy másik.

Igaz, az sem ritka, hogy a véletlen teherbe ejtett fiatal nő kénytelen egyedül felnevelni a gyermeket. És az apa semmit sem tesz értük, csak büszkén meséli, hány gyereke van. Tehát tényleg nem olyan nagy nyűg ott a gyerek, hisz simán megtehetik, hogy nem tesznek érte semmit.

Sem az esküvővel, sem a gyermekvállalással nem várnak túl sokáig - néhány hónap után már teljesen elfogadott összekötni az életed a pároddal. Engem is leültetett a srác édesapja és megkérdezett:

Nem tudom. Ez még túl korai. Az én kultúrámban nem bölcs egy hónapos ismeretség után ilyen döntést meghozni. Nekem ehhez még időre van szükségem. De pillanatnyilag szeretem az ötletet - válaszoltam finoman.

Elfogadta, de kifejezte, hogy nagyon szeretné, ha összekötnénk az életünket a fiával.

A fehér ember egyébként maga a főnyeremény! Amikor hazavitt bemutatni a nagyszüleinek, a 95 éves nagypapa meghatottan súgta a fülébe:

Tudtam, fiacskám, hogy te még sokra viszed, és most bebizonyítottad! Most akkor megint lesz miért élnem: addig nem halok meg, míg nem láttam a fehér unokámat!

Kenyában többnejűség van még a keresztény családoknál is. Állítólag csakis úgy szabad második feleséget fogadni, ha az első beleegyezik. Határ nincs: akár 80 gyermeked is lehet a 26 feleségtől.

Egy Akuku nevű férfi például állítólag több mint 100 nőt vett feleségül a XX. században, amiből 85-től vált el hűtlenségért. 160 gyermekének két iskolát is alapítania kellett. Persze a mai fiatal kenyai férfiak hárítanak: ők csupán egy feleséget, és 2 gyermeket szeretnének.

Schnierer Kati

Nyitókép: iStockphoto