Drága Anyukám, már 10 éve, hogy elmentél...

Drága Anyukám!

 

Több mint 10 éve elmentél, és én még mindig haragszom rád. Nem értem, miért. Badarság volna azért hibáztatni, mert túl fiatalon ragadott el a halál, engem meg itthagytál. Mintha tehetnél róla. Mégis fortyogok. Talán mert túl sokat vártál tőlem, amíg itt voltál? Ezért ma már inkább hálásnak kéne lennem. Mintha csak érezted volna, hogy nincs sok időd, mindent hamar meg kell tanítanod, el kell magyaráznod, azt is, aminek nem akkor és nem ott lett volna az ideje. Mintha tudtad volna, hogy a mi közös időnk véges, nem lesz annyi beszélgetésünk, mint amennyi járna.

Sokáig álmodtam, hogy oly sok év után találkozunk, és te nem vagy megelégedve velem. Féltem, hogy nem felelek meg az évekkel ezelőtt támasztott elvárásoknak. Már nem bánom, hogy voltak. Láthatatlan belső motorként hajtottak, mely folyamatosan többre sarkallt. De ideje lassan megpihennem.

Forrás: iStockphoto

Nem megelégedve hátradőlni, csak már nem tartani a veled való, annyira vágyott találkozástól. Nem csak bízva hinni, hanem tudni, hogy büszkén csorogna a könnyed, ha látnál.

Az enyém mégis haragosan folyik a szemem sarkából, mert mérges vagyok, amiért nem látlak téged. Amiért a találkozás gondolata csak vágyálom marad. Amiért nem vagy velem életem legcsúfosabb és legfelemelőbb pillanataiban. Amiért nem tudom, apám hogyan kérte meg a kezed, hogyan tudtátok meg, hogy úton vagyok, hogyan készítetted a paprikás csirkét, és egyáltalán, mit mondanál, amikor badarságokat csinálok vagy amikor sikereket érek el.

Haragszom rád, mert hiányzol. Amiért felnőttként nem térhetek haza, és bújhatok az öledbe, hogy újra pityergő kislány lehessek, csak néhány rövid percre.

Forrás: Krajnyik Cinti saját fényképe

Durcás kislány vagyok, amiért haragszom. Toporzékolni akarok, hogy az öledbe vegyél, varázsolj, és a könnyek helyett gyermeki kacaj harsanjon. De valójában nem is haragszom. Rád nem. Csak néha az életre olyan nagyon. Főleg ilyenkor, decemberben, amikor életet adtál nekem.

Nyitókép:iStockphoto

    Ezt olvastad már?