Lomtalanítás: egy kis helyi utcabál, ami hullámokban jár körbe a városban. Kiteszi, elveszi, őrzi, elviszi. Ami az egyiknek kincs, a másiknak lom. Néha mi magunk is csodálkozva nézzük, hogy a szomszéd miért dobja ki azt a teljesen használható fotelt? Ő pedig ránk néz csodálkozva, hogy azt a sok szemetet mi a fenének őrzigettük eddig? Vagy épp fordítva. Te hogyan lomozol?
Minden bizonnyal a középúton haladás lenne a legjobb megoldás, na de ez ám az igazi kihívás! Legalábbis nekem, de lehet, hogy számodra ez nem okoz problémát.
A lomtalanítás felér egy tisztítókúrával
Súlyos döntések születnek ilyenkor:
- Mit őrizz meg?
- Ha megőrzöd, akkor hogyan raktározd?
- Mi az, ami valóban fontos, és még kellhet neked?
- De akkor hova teszed a friss élmények emlékét őrző tárgyakat? Hiszen azok is követelik az őket megillető helyet.
Ezért nehéz a lomtalanítás, hiszen nem csak maga körül tisztogat, hanem egy gyorsított lelki tisztítókúrán is átesik az ember. Azzal, hogy egy emléket - legyen az jó vagy rossz - kidobunk, egyben azt is kimondjuk, hogy nem cipeljük tovább magunkkal.
Aki maga körül rendet rak, az lelki békét kap
Valaki egyszer azt mondta nekem, ha körülöttünk rendben vannak a tárgyak, akkor magunkban is helyre kerülnek a vágyak. Vagy előbb magunkban kellene rendet tenni, és aztán a környezetünket "helyre tenni"? Rátok bízom a választ.
Árulkodó jelek, hogy a múlt bűvkörében élsz
Utazásokból hazahordott kövek, évek óta használaton kívül lévő, divatjamúlt holmik, valamint a "ki tudja mikor lesz még szükség erre" miegymások halmozódnak kupacokban a lakásban.
Ezek takarításkor átrendeződnek, portalanodnak, de sohasem landolnak a szemetesben.
Talán az érzelmi kötődés az oka annak, hogy képtelen vagy megszabadulni a régi dolgaidtól.
Így aztán egy lomtalanításnak induló délelőtt a következőképpen néz ki:
Egy nagy sóhaj kíséretében előkerül a fiók mélyéről az "Örökké szeretlek Zsuzsa" feliratú vásári mézeskalácsszív. Önironikus mosoly terül szét az arcodon, mert eszedbe jut, hogy a pasi, akitől kaptad, már régen nős, és az ara nem te voltál.
Erősen sajnálkozva gondolsz a feleségre, mert milyen sanyarú sorsa is lehet annak a szegény asszonynak, mikor a férje - itt a bizonyíték rá - örökké téged szeret.
És ha ez nem lenne elég, előkerülnek a szerelmes levelek. Ekkor már hatalmas könnycseppeket is ejtesz empátiás rohamodban egykori szerelmed hitveséért, majd a könnyek fátyolán keresztül leporolod a papírhalmot és úgy döntesz, mégsem dobod ki őket.
Következnek az elektronikai cuccok. Régi kazetták és a diktafon várják, hogy a helyükre kerüljenek. Mivel erősen ezredfordulós darabok, évek óta nem forog bennük a szalag, de kidobni ezeket sem szabad!
Ezután a "halvány lila gőzöm sincs már ki a csoda lehet" nevekkel tarkított őskori névjegykártyákat is rendbe szeded.
Végül összegyűjtesz egy icipici kupacot a már teljesen menthetetlennek gondolt dolgokból, és fájó szívvel elindulsz az utcára, hogy kitedd. Aztán persze a másodikon visszafordulsz, mert azért azt a törött kancsót még meg lehet ragasztani. Így kb. annyi cucctól szabadulsz meg, amennyi a konyhai szemetesben is elfért volna. S legyünk őszinték. Ekkora mennyiséghez külön lomelszállításra nincs szükséged!
"Nyitott az újra" típus vagy?
Vannak olyan emberek, akik fittyet hánynak a múltra.
Nosztalgia nélkül dobják sutba a régi emlékeket. Nincs az a régi kép, vagy levél, amit megőriznének. Ha jön a lomtalanítás ideje: "Hol a kuka?" - kérdik, és az emlékek a szemetesben végzik. Nyitottak az újra, a másra, és a szakítás után már nem gondolnak a régi társra.
Kiváló érzékkel válogatják ki a "már nem kell" ruhaneműket, és nem ejtenek könnycseppeket azért, mert ezek már nem férnek el - vagy ők bele.
A múlt elmúlt! Az emlékeket a szívünk őrzi, nem a tárgyak.
És mivel, ami rímel az stimmel, én azt mondom: Mindenkinél más lehet a célravezető taktika, ezért kövesd azt, amelyik számodra a szimpatikus praktika! ;)
Herczeg Zsuzsa
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
