Szoptatás: Baj van, Houston!

Hajnali három. Egy másfél órás altatási szeánsz után félhomályban ülök a kád szélén, és rendületlenül fejek. Csönd van, csak a "kézi fejő" csattogása hallatszik. Vigyázat, ősanya borzongató sorok következnek...

Nyilván a Belga jut eszembe... Mi más? Elég, ha minden mondat mögé odabiggyesztem, hogy "az a baj."

Rohadt nehéz a szoptatás - az a baj.

Senki sem szólt előre - az a baj.

Mostanra rég elveszettem a fonalat - az is baj.

De a baba szépen gyarapodik - ez a legkevésbé sem baj...

Komolyra fordítva a szót, az ember azt hinné, hogy ez a világ leggördülékenyebb dolga. Kibújik a kisded, rácuppan a mellre, azt csá. Hát... Biztos van ilyen is. Maradjunk annyiban, hogy a kislányom 2 hónapos. A születése óta elfogyasztottunk együtt két doboz tejfokozó kapszulát, két mellbimbót és három szoptatási tanácsadót...

Forrás: iStockphoto/Pilin_Petunyia/

A WHO ajánlása szerint: A csecsemő számára a legmegfelelőbb, kizárólagos táplálék az anyatej, így hát "aki csak teheti, szoptasson, legalább a baba hat hónapos koráig, majd hozzátáplálás mellett, kétéves koráig".

Az anyatej összetétele bámulatos, teljes mértékig igazodik a baba szükségleteihez, ráadásul mindig kéznél van és megfelelő hőmérsékletű. Ezen felül támogatja a baba immunműködését. Szóval tény, hogy szuper dolog. Szuper, csak rettentő bonyolult.Nekem például egy csomó kérdésem lett volna az elején. De kihez fordulhat ezekkel az ember?

Mivel anyáink generációja még a régi modellt követte - miszerint három óránként kell szoptatni, éjjel pedig tea vagy cukros víz dukál -, a sajátomat nem igazán volt értelme a témáról faggatnom. Ráadásul én végül tápszeres babaként nőttem fel. (Megjegyzem, hogy ez nem baj, így is lehet élni!)

Sőt, azóta a szemlélet is sokat változott. Ma már alapvetés, hogy minél többet kerül mellre a baba, annál gördülékenyebbé válik a szoptatás. Ennek egyszerű élettani háttere az, hogy minél gyakrabban stimulálja a baba a mellet, annál több tej termelődik. Ezt mondjuk nem tudtam.

Ahogyan azt sem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan harap (nyugi, még nincs foga!) rá a mellre a csecsemő, ugyanis ha nem megfelelő mértékben kapja be azt, akkor nem áramlik tej a szájába, és nem mellesleg pokolian fáj, a mellbimbód pedig kisebesedik.

Forrás: iStockphoto/Saso Novoselic/Cunfek

 Azt sem gondoltam volna soha, hogy a bimbó így tud fájni. A vákuum, amit a baba képez, akkor is igénybe veszi a bimbókat, ha minden flottul zajlik. Erre nem igazán lehet felkészülni, maximum utókezelés gyanánt kenegetni, olcsótól nagyon drágáig terjedő bimbóvédő krémek különböző fajtáival.

Nekem a mai napig fáj a szoptatás, de a gyerek gyarapszik, tehát a fájdalmai igyekszem lesz*rni.

 No, meg azok a fránya hormonok!  

Mielőtt várandós lettem - a havi rendszerességgel bekövetkező biológiai összeomlást kivéve - köszönőviszonyban sem voltam a hormonjaimmal. Csak tették a dolgukat szép csendesen. De amióta 11 hónappal ezelőtt felültem a körhintára, bizony nem volt leszállás... A szoptatás - a terhességhez hasonlóan - a hormonok fergeteges összjátéka, ami eléggé megviselik az ember lányát.Nem elemezném orvosi részletességgel, azonban megerősíteném, hogy a következő tünetek mind előfordulnak: pokoli szomjúság, hőhullám, álmosságérzet szoptatás közben, fejfájás, kettős látás, csalánkiütés, csomók, feszülés stb.

Szókincsem pedig olyan kifejezésekkel gazdagodott, mint szaporító fejés, igény szerinti szoptatás, hatékony szopás, tejkő, tejleadó reflex és hasonlók.

Forrás: iStockphotoMonkeybusinessimages

Nos... Én eleinte utáltam szoptatni.  

Megviselt a bizonytalanság, hogy nincs egzakt jele, hogy a kislányom eleget eszik és a tejem is elég. (Nyilván van jele, csak ki kell tapasztalni.) Utáltam, hogy a kislányom hasfájós, rettegtem, hogy a tejem rossz neki, és ezért fáj hasa. (Nyilván nem.)

Aztán a túl erős tejleadó reflexem miatt elkezdte cibálni a mellbimbómat, ami annyira fájt, hogy szorongva vártam az etetéseket. Egyszerre húztam magamhoz és toltam el a babát.

Tejleadó reflex

Ez a szoptatási terminus technicus a gyakorlatban azt jelenti, hogy a baba elkezd szopizni, és akkor hirtelen érzel egy fura, facsaró, égő érzést a cicidben. Ekkor kezd el az "előtej" folyni. Ezért nem kell a babának megdolgoznia, hanem sült galamb módjára kerül a szájába. De miután ez elapadt, el kell kezdenie aktívan szopizni az úgynevezett hátsó tejért, ami a zsírosabb cucc.

Viszont, ha túl erős a tejleadó reflexed, elkezd dőlni a tej a kicsi szájába, amitől szinte fuldoklik. Így, azért hogy levegőhöz jusson, nem kapja be rendesen a cicit, nem alakul ki megfelelő vákuum. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez?

Egészen addig tartott ez a szorongás, amíg meg nem értettem, hogy a szoptatás alázatot követel, és azt, hogy a szülés nem vetett véget a szolgálatnak: a testem továbbra is a babáé.

Amíg ezt nem fogadtam el, gyötrelmes volt minden perce ennek a szoptatási cirkusznak. Amikor feldolgoztam, hogy "ez bizony piszok nehéz, de most ezt kell tennem", akkor hirtelen könnyebb lett.

Persze nincs két egyforma nap. És mire biztos leszel abban, hogy mennyi a megfelelő tejmennyiség, addigra a kölök vesz fel valamilyen új szokást, ami újból megnehezíti az egészet.Mégis, csodálatos intim pillanataink vannak a babával, és van abban valami felemelő érzés, hogy a testemből táplálom őt.

De elragadtatni sem fogom magam!

Senki más nincs a világon, akiért ezt a huszonnégy órás szolgálatot vállalnám. Csak és kizárólag ezért a csodálatos kis lényért éri meg az egész!

Ennek ellenére az anyatejből készült ékszerek (ilyen komolyan létezik!), meg a "csak az anyatejjel alakul ki a kötődés" fanatizmus is túlzás nekem. Anya vagyok, szoptatok, mert most ez a legjobb nekünk. Szoptatok, mindenfajta címke vagy elv nélkül - érzésből. Addig szoptatok, amíg bírom. Vállalva a várható szopási sztrájkot, a fogzást, a lógó ciciket, az irritált mellbimbót. Mert ez nem rólam szól, hanem a kicsiről.

De mindemellett komolyan úgy hiszem, hogy egy babának nagyobb szüksége van egy kiegyensúlyozott anyára - akár szoptat akár nem -, mint az anyatejben található fontos tápanyagokra.

Drága Mamakollégák!
Ítélkezés helyett támogassuk egymást a szoptatásban, a tápozásban, bármiben és mindenben! Ugyanis mind egy csónakban evezünk, közös cél felé: boldog és egészséges emberek szülei szeretnénk lenni. Előre!

P.S. Ha kérdésed van, vagy bármiben segíthetek, ne habozz írni:
minna.loffler@gmail.com

 Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?