Nem akarok gyereket. Miért? Mert csak.

A gyerekvállalás két ember magánügye - ha tetszik, ha nem! De úgy néz ki, a legtöbb embernek ez nem tetszik. Sőt egyenesen eszükbe sem jut feltételezni, hogy nem illik lépten-nyomon megkérdezni, hogy mikor érkezik már a trónörökös, a kis hercegnő?" És most nem csak a közértes nénire gondolok, hanem úgy általában a közvetlen környezetünkre.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a magam huszonhét évével, karikagyűrűjével, informatikus férjével - ám mindenfajta doktorátus és nagyra törő karrier célok nélkül - igen jó alany lennék a népesség szaporítása szempontjából. A papírforma szerint annyira egyértelmű és magától értetődő lenne, hogy akkor jönnie kell a gyereknek! Milyen egynek? Többnek!

Egy gyerek az nem gyerek! – ezt mind jól tudjuk. Viszont akkor csak halkan kérdezném meg, hogy akkor ugyan mi a túró volna, ha nem gyerek?

De persze ezekben a társalgásokban nekem nem osztanak lapot. Nekem, akinek elvileg a testében kellene, hogy növekedjen kilenc hónapon kersztül a vágyott gyermek! Nekem, akinek nevelnem és gondoskodnom kellene róla/róluk az elkövetkezendő húsz-huszonöt évben. Fontos megjegyezni, hogy a mai társadalomban az apának "csak" a nemző és pénzkereső feladatok jutottak. Az már nem fontos, hogy a pénzhajhászás közepette maradjon ideje, ereje foglalkozni utódjaival. Egy a lényeg. Gyerek legyen!

Forrás: Getty Images/BraunS

 

Ha házas vagy, akkor legyen gyereked! És pont.

Meg egyébként is milyen nő az, aki nem akar gyereket? Egyáltalán nő az, akinek nem ez az elsődleges vágya? Aki nem hangoztatja úton út félen, könnyes szemekkel, remegő hangon, hogy ő már annyira, de annyira vágyik a babázásra?

Ez az a pont, ahol elnézést kell kérjek azon hölgytársaimtól, akik bár nagyon vágynak rá, mégsem lehet gyermekük. DE! És itt a mondandóm egyik legfőbb pontja! Pont ezen nők, asszonyok szenvednek a legtöbbet a nagy társadalmi "méhben turkálástól." Mert sokan vannak köztünk, akik szeretnének kisbabát, de nem lehet nekik. Akarják, de nem megy. Kitartóan próbálkoznak, és talán egyszer megadatik. De vajon belegondoltunk már, hogy ők mit érezhetnek a "mikor lesz már baba" kérdés hallatán? Most akkor számoljon be a szexuális életéről? Vagy a nőgyógyászati látleletét ossza meg velünk?

Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, nálam nem ez a helyzet. Pontosabban nem tudom, mert még soha nem próbáltam teherbe esni. Szóval lehet, hogy jó magam is azon nők közé tartozom, akiknek nem lehet természetes úton gyermekük. Tényleg nem tudom. Azonban szeretném, ha ez rám és életem párjára tartozna. Még akkor is ha én olyan pofátlan vagyok, hogy szeretek feleség lenni. Szeretem, hogy együtt tervezzük az életünket immáron öt éve. Egyszerűen jó ez a létállapot, amit a házasság intézménye ad.

Forrás: Getty Images/Martin Dimitrov

Szeretem, hogy a férjem felesége vagyok. Elvégre pont azért házasodtunk össze: mert éreztük, hogy nekünk ez jó lesz. Sőt, alig pár hónapos ismeretség után döntöttünk úgy a húszas éveink hajnalán, hogy szeretnénk, ha törvényesen is összetartoznánk.

Gondolom azt mondanom sem kell, hogy ismerősnek és ismeretlennek, közértes néninek, bácsinak, és úgy általában mindenkinek meg volt erről is a véleménye. És nem is tartották magukban. Ezt se.

Baranyai Kata

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?