Nagyot fordult a világ az elmúlt két évtizedben. Nem kell annyira nagyon mélyre kotorni az emlékeimben, hogy felidézzem, ahogy a nővérem könnyes szemekkel írt levelet a sorkatonai szolgálatot teljesítő hős szerelmesének, aki még a szeretet ünnepére sem kapott eltávot. Majd elcsattogott a könnyeivel és néhány csepp parfümmel áztatott (ez ma már minimum megmosolyogtató, pedig nem 19. századot írunk) levelével a postára, és hosszú napokon át várta az áhított választ.
De ugyanígy felsejlik anyukám alakja, amint szorgosan, és némi morgással körítve körmölte az ünnepi jókívánságokat. Nem szerette csinálni. Nagyon nem. Mégis minden évben lelkiismeretesen nekiült, és írta a képeslapokat, mert ez volt a szokás. Meg ahogy mondta:
Szeretek üdvözlőlapot kapni.
De hol tartunk ma?
Ott tartunk, hogy szentestétől karácsony másnapjáig posztolunk a közösségi oldalakra. Először jön a fa. Azt muszáj. Ha nincs fent a facebookon vagy az instán, akkor nem is létezik. Aztán szépen sorjában következnek az ajándékok és a kihagyhatatlan ünnepi menü. Sőt, idén már az adventi koszorú is közüggyé avanzsált. Bár ez még nem olyan felkapott mint a karácsonyfa posztolása. Na, majd jövőre!
Ezzel szemben mi volt gyermekkorunkban?
Az, hogy áthívtuk egymást az otthonunkba, ha büszkélkedni akartunk a különösen ízlésesre dekorált fenyőfánkkal. Bizony. Nem volt okosteló és facebook. És igazából a vezetékes telefon is csak akkortájt kezdett divatba jönni. A mi háztartásunkba egészen pontosan 1996 karácsonyán költözött be. Akkoriban még az is igazi úri huncutságnak hatott, hogy a szobából telefonálhattunk, és nem kellett elmenni a telefonfülkéig.
Aztán már nem is váratott oly sokáig magára az első mobiltelefon, ami csodák csodájára - bár még nagyon korlátozott karakterszámban -, már szöveges üzenetet is képes volt kézbesíteni! Már ha volt térerő...
Csak jól meg kellett gondolni, hogy kinek írunk, mert még bőven horror áron futott a dolog. Így a távoli rokonoknak még mehetett a postai úton küldött üdvözlőlap, de a barátoknak már felvághattunk egy igazán frappáns sms-sel. Itt megjegyezném, hogy azok az smsek ma már bőven cikinek számítanának...
A 21. század hajnalán - talán, mert mindenki megkönnyebbült, hogy nem jött el a rettegett világvége -, felpörgött a piac, és vele együtt az ünnepek is. És átalakultak a szokásaink is.
Megéltük a színes telefonok korát. Sőt már többeknek megadatott, hogy MMS-t vagyis képüzenetet küldjenek szenteste délutánján a családnak és a barátoknak. Az árak még mindig a csillagos eget verdesték, de annyira izgalmas volt, és olyan újdonság számba ment, hogy az ünnep idején elvonatkoztattunk ezen aprócska problémától.
És ahogy lépdeltünk előre a 2000-es években, úgy gyorsultunk. Ma már teljesen természetes, hogy a világ másik felén élő családtagunkkal videótelefonálunk. Egyáltalán nem nagy szám, hogy skype-on vagy chaten kívánunk boldog karácsonyt. Persze mellékelünk hozzá valami megható képet, vagy ha igazán személyeset akarunk, akkor magunkról küldünk egyet. (Ezzel is éreztetve, hogy mennyire fontos számunkra a másik.) De akár videót is készíthetünk, így szóban is elmondhatjuk a jókívánságainkat, és egy gombnyomással valamennyi ismerősünknek elküldhetjük.
Jelenleg minden adott, hogy tér és idő ne számítson. Kérdés, hogy mennyire sínylik meg ezt a valós kapcsolataink? Hol marad a várakozás öröme? Legyen az a postás vagy a legjobb barátunk karácsonyfájának megcsodálása.
A magam részéről néhány évvel ezelőtt saját rituálét alakítottam ki.
A távoli rokonok - főleg az idősebbek - képeslapot kapnak. Mert szeretik és én is szeretem őket, és nekik még mindig ez a legegyszerűbb. A barátok kapnak mindenfélét. Videóhívást, privát üzenetet, telefon beszélgetést és néhányan - akik tudom, hogy rajonganak érte -, kézzel írt levelet. A szűk családdal telefonon egyeztetjük a sorrendet, hogy kit mikor látogatunk.
Egyetlen kitétel van: a mi fánkat csak az láthatja, aki veszi a fáradságot és ellátogat hozzánk.
Nyitókép: iStockphoto
A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom.
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
