Rekviem a karácsonyi üdvözlőlapokért

De ugyanígy felsejlik anyukám alakja, amint szorgosan, és némi morgással körítve körmölte az ünnepi jókívánságokat. Nem szerette csinálni. Nagyon nem. Mégis minden évben lelkiismeretesen nekiült, és írta a képeslapokat, mert ez volt a szokás. Meg ahogy mondta:

Ott tartunk, hogy szentestétől karácsony másnapjáig posztolunk a közösségi oldalakra. Először jön a fa. Azt muszáj. Ha nincs fent a facebookon vagy az instán, akkor nem is létezik. Aztán szépen sorjában következnek az ajándékok és a kihagyhatatlan ünnepi menü. Sőt, idén már az adventi koszorú is közüggyé avanzsált. Bár ez még nem olyan felkapott mint a karácsonyfa posztolása. Na, majd jövőre!

Az, hogy áthívtuk egymást az otthonunkba, ha büszkélkedni akartunk a különösen ízlésesre dekorált fenyőfánkkal. Bizony. Nem volt okosteló és facebook. És igazából a vezetékes telefon is csak akkortájt kezdett divatba jönni. A mi háztartásunkba egészen pontosan 1996 karácsonyán költözött be. Akkoriban még az is igazi úri huncutságnak hatott, hogy a szobából telefonálhattunk, és nem kellett elmenni a telefonfülkéig.

Csak jól meg kellett gondolni, hogy kinek írunk, mert még bőven horror áron futott a dolog. Így a távoli rokonoknak még mehetett a postai úton küldött üdvözlőlap, de a barátoknak már felvághattunk egy igazán frappáns sms-sel. Itt megjegyezném, hogy azok az smsek ma már bőven cikinek számítanának...

A 21. század hajnalán - talán, mert mindenki megkönnyebbült, hogy nem jött el a rettegett világvége -, felpörgött a piac, és vele együtt az ünnepek is. És átalakultak a szokásaink is.

És ahogy lépdeltünk előre a 2000-es években, úgy gyorsultunk. Ma már teljesen természetes, hogy a világ másik felén élő családtagunkkal videótelefonálunk. Egyáltalán nem nagy szám, hogy skype-on vagy chaten kívánunk boldog karácsonyt. Persze mellékelünk hozzá valami megható képet, vagy ha igazán személyeset akarunk, akkor magunkról küldünk egyet. (Ezzel is éreztetve, hogy mennyire fontos számunkra a másik.) De akár videót is készíthetünk, így szóban is elmondhatjuk a jókívánságainkat, és egy gombnyomással valamennyi ismerősünknek elküldhetjük.

A magam részéről néhány évvel ezelőtt saját rituálét alakítottam ki.

A távoli rokonok - főleg az idősebbek - képeslapot kapnak. Mert szeretik és én is szeretem őket, és nekik még mindig ez a legegyszerűbb. A barátok kapnak mindenfélét. Videóhívást, privát üzenetet, telefon beszélgetést és néhányan - akik tudom, hogy rajonganak érte -, kézzel írt levelet. A szűk családdal telefonon egyeztetjük a sorrendet, hogy kit mikor látogatunk.

Egyetlen kitétel van: a mi fánkat csak az láthatja, aki veszi a fáradságot és ellátogat hozzánk.

Nyitókép: iStockphoto

_{A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom.}