Magányos időskor és a karácsony

Egy régi kedves ismerősömmel futottam össze valamelyik nap az utcán, aki panziót üzemeltet. Nem volt meglepetés számomra, hogy a szilveszter számukra sokkal forgalmasabb időszak, mint a karácsony. Hiszen a szentestét mindenki legszívesebben a családdal tölti otthon, bekuckózva. Habár...

És ez a habár volt az, amin elgondolkodtam. Mert egy idős néni felhívta őket, lenne-e számára olyan lehetőség, hogy a panzióban, emberek között ünnepelhesse a karácsonyt, karácsonyfával és minden jóval, ami az ünnephez tartozik. Mivel egyedül van és magányos, szerette volna másokkal eltölteni a szeretet ünnepét.

A néni jól döntött, amikor telefont ragadott. De sokan vannak, akik leromlott fizikai állapotuk, esetleg szűkös anyagi lehetőségeik miatt nem jutnak el eddig a lépésig. Barátok, rokonok nélkül pedig kínkeserves az egyedüllét -, főleg ilyenkor.

A magány nem csak depressziót, hanem konkrét fizikai tüneteket is képes okozni. Az agy lelassul, az érintett személynek az ágyból sincs kedve kikelni, elhanyagolja magát, és a mindennapi teendőket is képtelen ellátni. Fogékonyabbá válik a betegségekre, s szépen lassan leépül testileg és lelkileg egyaránt.

Sokan maradnak rokonok nélkül nyugdíjas éveikre. Persze ilyenkor könnyű azzal dobálózni, hogy "csak a rossz emberek magányosodnak el öregkorukra". De ez nem ilyen egyszerű, rengeteg más ok is vezethet időskori elszigetelődéshez.

Mert ez az év egyik legnehezebb időszaka számukra. Neked csupa öröm, csillogás és fény, nekik azonban csak szomorúság és sötétség. Nekik egy jó szó, egy ölelés, egy kedves gesztus a mindenséget jelenti.

És nem csak karácsonykor.

Nyitókép: iStockphoto