Apa, mi az a hálapénz?

A gyerek abban nőtt fel, hogy a mamának nehéz a járás, csupán csekély távokra tudja őt sétálni vinni, és akkor is az állatkertből szökő lajhár sebességével. Éppen ezért, mióta beszélni tud, ő mindig Lábgyógyító akart lenni. Orvos, aki segít az ilyesmi bajokon, hogy más kisgyerekeknek ne kelljen nélkülözni a nagy parkbéli sétákat.

Úgy gondolom, ha van értelmes emberi foglalkozás ami létezik, akkor az az orvoslás.
Igen ám, de ez az érdeklődés nem rekedt meg a bájos kisfiú rózsaszín ködbe burkolt vágyainak szintjén, hanem így 11 évesen a kíváncsiság már értelemmel párosul.
Videókat néz, olykor cikkeket olvas, mindent ami az orvoslással kapcsolatos.
Most jutottunk el arra a szintre, amikor megkérdezte:

Kicsim, az olyan valami, amit vagy azért adunk, hogy a kórházban előnyökhöz jussunk, vagy azért, mert az orvos jól végezte a munkáját. Ami azért egy kicsit fura, mert ha bármilyen más foglalkozást űzőnek adunk pénzt, azt megvesztegetésnek hívják... Mindkét félnek roppant megalázó helyzet. De az orvosokat annyira nem fizetik meg, hogy a betegektől kell begyűjteniük azt, ami amúgy meg tényleg járna nekik, hiszen életekről van szó...

Éreztem, hogy ez az ő tiszta lelkének undorító lenne, és éreztem, hogy ha nem szoktam volna hozzá 40 életévem alatt ehhez, akkor én magam is hányingerrel küszködnék, amikor ebbe mélyen belegondolok.

Kisfiam!

A hálapénz egy csúnya dolog, még abból a rendszerből származik amikor tiltva voltak nálunk dolgok, amikor diktatúra volt, és egyetlen párt irányította az országot. Egy olyan világ csökevénye, ahol egy diktátor tömegek elé állt hazudozni. Mindenki tudta, hogy hazudik, de tapsoltak neki a hívei, akiket ezért busásan megfizetett.

Nem lehettem valami meggyőző, bár ezt talán egy kicsit magam is éreztem, mégis rosszul esett, amikor látszólag tudomásul vette amit mondtam, de az anyjához az alábbi szavakkal ment:

Nyitókép: iStockphoto