Apa felakasztotta magát

Aznapra végeztünk. Tudni kell, hogy ez amolyan családi rendezvény is volt, mert a rokonság összegyűlt, és együtt dolgoztunk - épp mikor, kinek a földjén. Lassan hazaszállingóztak az emberek, és csak mi maradtunk - anya, a bátyám és én. A bátyám 3 évvel idősebb nálam.

Részegen és agresszívan megérkezett apu.

A dohányt felpakoltuk, közben folyamatosan ment a szitok, anyám szidalmazása, fenyegetőzés, hogy öngyilkos lesz, és rettenetes agresszió dühöngött benne.

Ilyenkor meg sem mertünk szólalni, dolgoztunk mint a gép, amennyire lehetett érzelemmentesen, lélegzet visszafojtva. Anya kért, induljunk haza a bátyámmal, mindjárt jön utánunk. Elindultunk gyalog, emlékszem mezítláb, rúgtuk a homokot, és közben a bátyám nyugtatott, mert látta, félek.

Nyugtatott, nyugtatott és nyugtatott... Egyre szaporábban szedtük a lábainkat. Egyszer csak anyu is utolért minket. Így már hárman mentünk haza, egyetlen szót se szólva közben. Csak a könnyeim folytak a régi, jól ismert félelemtől.

Otthon a korábban felfűzött dohányokat anyu hordta fel a padlásra, én meg játszottam az udvaron. Idővel apu is hazaért a traktorral. Majd eltűnt. Nem gondolkoztam rajta, hogy hol lehet, mert ilyenkor tudtuk, a kocsmában veri el az idejét. Ami egyébként pont a szomszédban volt. Inkább örültünk, hogy nincs mellettünk.

Szóval épp az udvarunkon játszottam, amikor hirtelen anya ordítva felrohant a padláslépcsőn. Kiabálta a bátyámnak, hogy azonnal menjen, nekem meg pénzt adott, hogy szaladjak át a kisboltba, vegyek magamnak cukorkát. De azt azért a lelkemre kötötte, maradjak elől. Nem értettem, mi a gond, de örültem a cukorkának. Szaladtam is át a kisboltba, francia drazsét vettem - ha jól emlékszem 11 forintért. És ahogy ígértem, leültem a lépcsőnkre, és majszoltam a cukorkát. Csöndben, nyugalomban.

Apám pedig ott lógott közöttük pislogás nélküli, kitárt szemekkel és lógó nyelvvel. Bevitték a házba, lefektették. Amikor beszéltek hozzá, nem tudott válaszolni, csak a nyelvét mozgatta. Néha félve benéztem, és csak azt láttam, öltögeti a nyelvét és el van torzulva a feje.

Később tudtam meg, felakasztotta magát a kertben lévő fára, és amikor anyu vitte fel a dohányt, akkor vette észre, hogy ott lóg a fán. Nem ez volt az első és nem is az utolsó öngyilkossági kísérlete.

Nagyon sokszor elgondolkoztam azon, mi lett volna, ha... Igen, elgondolkoztam azon, mennyivel könnyebb lehetett volna, ha akkor nem mentik meg.

Csak azt tudom, hogy ez már 32-33 éve történt, de azóta is kísért ez a nap, a többi kegyetlen emlékkel együtt. Kitörölhetetlenül.

Regina

Nyitókép: iStockphoto