Bizonyára mindenkinek vannak olyan pillanatok az életében, hogy égnek áll a haja vezetés közben. És nem azért, mert nem volt otthon hajzselé, hanem mert olyan dolgokat tapasztal, melyek már messze túlmutatnak a közlekedési szabályok be nem tartásán. Morális válság tapasztalható ezen a téren is. Na de mikor is érzi úgy az ember, hogy egyesek már túlmennek minden határon?
- Amikor a gyerek iskolájánál szeretnél kiállni, de nem tudsz, mert rád állt egy autó. Ekkor megkéred a feltételezett tulajt, álljon már hátrébb két méterrel, hogy kiférj. Ő azt mondja: nem ő vezeti a gépkocsit, de amikor kézen fogva kijön a nebulójával az iskolából, szó nélkül a kormányhoz ül, és elhajt.
- Amikor már éppen beállnál egy üres parkolóhelyre, és egy ideje indexelsz, ezzel jelezve szándékodat, de egy másik autós a bekanyarodásod előtt index nélkül gyorsan beslisszan előtted.
- Amikor a szlalompályán érzed magad, mert autós társad index nélkül kanyarog két sáv között, vagy ami még rosszabb, többször is hirtelen ki-, majd bevágódik a másik sávba. Te meg azon imádkozol, hogy kerüljön már minél messzebb tőled, mert ennek előbb vagy utóbb baleset lesz a vége.
- Amikor egyszerre telefonál és cigizik az előtted lévő autó sofőrje, így nincs már harmadik keze arra, hogy kitegye az indexét, ezért csak telepatikusan tudod eldönteni, mi is lesz a következő lépése.
Forrás: Getty Images/iStockphoto/paolo81/Paolo81 - Amikor a megengedett sebességgel hajtasz, de ennek ellenére mindenki meg akar előzni csak azért, mert te kis autóval vagy. Aztán pedig tötyögnek előtted.
- Amikor elöl állsz egy lámpás kereszteződésben a piros lámpánál, és a balra "nagy" ívben kanyarodók éppen csak hogy el nem viszik az autód orrát, akkora sebességgel veszik be a kanyart.
- Amikor a gyalogosok azt hiszik, hogy a zebra korzózásra való. A szemtelenebbek még a szemedbe is bámulnak és lelassítanak, mert ugye nekik van elsőbbségük!
- Amikor villog a gyalogátkelőhely lámpája, esetleg már pirosra is vált, azért csak a zebrára futnak rá az átkelni szándékozók, de onnan már sehová sem sietnek... Főleg nem a túloldalra.
- Amikor a rossz idő, a záróvonal, a "veszélyes kanyar következik" és minden egyéb tiltó tábla ellenére a mögötted jövő előzésbe kezd.
- Amikor a szembe jövő kezd előzésbe, úgy, hogy annyira közel ér hozzád a saját sávjába történő visszatérés előtt, hogy a szeme színét is meg tudod állapítani.
Forrás: Getty Images/valentinrussanov/Valentinrusanov - Amikor a szorongó érzés konkrét helyhiányból fakad nálad, mivel úgy előz meg a mögötted jövő, hogy leszorít az útról olyannyira, hogy szinte az árokban kötsz ki.
+1.
Amikor már hátratolattál, hogy kiállj a parkolóból, és keresztben állsz az úttesten, de a századik érkező autós sem enged ki, hanem rád húzva az autóját, szorosan beléd bújva próbál még melletted elaraszolni.
A sor folytatható lenne, a jelenséget azonban már így is szépen bemutatja.
Mi történt velünk? Miért nem vagyunk tekintettel másokra?
- Időhiányban szenvedünk, ez nem kétséges, de olyankor is repesztünk, letúrunk másokat az útról, mintha az életünk múlna ezen, amikor semmi sem indokolja száguldozásunkat.
- Máskor szemrebbenés nélkül hazudunk csupán azért, hogy érdekeinket százszázalékosan érvényesítsük, hiszen meg ne büntessenek már, sürgős dolgunk van!
- Agresszívak és erőszakosak vagyunk, sőt személyünk elleni támadásnak érezzük, ha valaki "tötyörészik", azaz a megengedett sebességgel halad előttünk.
Azt hisszük, csak így juthatunk előbbre, pedig mindez csak szívinfarktushoz, balesetekhez vezet. De akkor mi szükséges ahhoz, hogy megelőzzük a bajt? A válasz egyszerű. Előzékenység, türelem, empátia. És nem kevés szabálykövetés.
Kipróbáljuk?
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
