Advent, Te vagy az én szerelmem!

Pedig a díszek minden alkalommal ugyanúgy néznek ki, mégis újra és újra örömet tudnak okozni az embernek, mintha csak újak lennének. Állítom, hogy illata is van ezeknek a tárgyaknak, de az agyam egy mély tekervénye titkon elismeri, hogy egy égősornak csak a fantáziám kölcsönöz szeretet illatot.

Mert egy olyan közelgő ünnep hírnökei, amely minden évben közelebb hozza és megszelídíti egy kicsit az embereket. Így lesz az év egyik leghidegebb hónapja mégis a legszívmelengetőbb, mert ilyenkor egy kicsit minden lecsendesedik, békébe és empátiába burkolózik.

Persze az is tény, hogy a férfiak többsége szerint a tízmilliárd égősor miatt a gatyánk is rámegy a villanyszámlára - feleslegesen. És hogy nincs szükség még egy hetvenkettedik rénszarvasos pizsire vagy ágyneműre, mécsestartóra és fenyő girlandra. Mi nők mégis megvesszük-kitesszük-feltesszük őket minden áldott évben.

A pasik azt is utálják, hogy hetekkel karácsony előtt már sakkozunk az ajándék ötletekkel, de persze azt imádják, mikor a szüleinek szánt meglepetést is mi találjuk ki, mi állunk érte sorban az üzletben ha kell, és mi is csomagoljuk be. Látom magam előtt az ellenkező nem plafonra szegezett unalmas tekintetét, mikor mi, csajok belekezdünk a "na akkor hogyan is legyen idén a karácsony" című nótánkba. De ez is hozzátartozik az adventhez, én ezt a részét is szeretem a morcos és lelkes pasikkal együtt.

Mert amúgy nem kell őket komolyan venni, kicsit morognak az orruk alatt, de a legtöbbjük ugyanúgy élvezi, mikor a közös otthon ünnepi hangulaba öltözik. Legalábbis, ha egyszer mégis a pincében maradna az égősor, a rénszarvasos ágynemű meg a szekrény alján - sőt a bejárati ajtóra se aggatná fel senki a fenyő girlandokat - akkor nagyon hiányozna nekik.

A gyertyák, gömbök és égők ugyanúgy ruhaként szolgálnak: otthonunk ötöztetjük velük. Meg az egész életünket...

Kellemes Adventet mindenkinek!

Nyitókép: iStockphoto