Erikát teljesen sokkolta, hogy Magyarországon hetente legalább egy nőt meggyilkol a partnere.
Tehát, akkor mit is jelent ez? - tette fel magának a kérdést. - Azt, hogy évente minimum 52 nő hal meg erőszak következtében, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
És tényleg megrázó, ha magunk elé képzelünk 52 - kb. két gimis osztálynyi - nőt, akik pont ugyanúgy jártak fodrászhoz, mint mi, szerettek nassolni, aggódtak a súlyuk miatt és nagyokat dumáltak munka után a barátnőikkel. És ezt az 52 nőt idén megölték. Nem ám valami idegen az utcán. Hanem a férfi, aki a társuk, támaszuk, családjuk volt - vagy kellett volna, hogy legyen.
Civil szervezetek adatai szerint, hazánkban minden ötödik nő él vagy élt, olyan kapcsolatban, ahol partnere bántalmazta. Ilyenkor egyből az a kicsit cinikus kérdés merül fel bennünk, hogy miért nem menekülnek? Miért nem képesek kilépni a bántalmazó kapcsolatból?
Meg kell értenünk, hogy a helyzet soha sem fekete vagy fehér. Az áldozatok a legtöbb esetben a bántalmazók legféltettebb kincsei, a férjük életének értelme. Nehéz tisztán látni, ha pont az bánt, akitől a legtöbb „szeretet" kapjuk, akivel a legmélyebb intimitást megéljük. A szituációt tovább bonyolítja, hogy a lelki függőség általában anyagi függéssel párosul. Nincs hova, nincs kihez menekülniük.
- magyarázzák a Magyar Nők Szövetségének aktivistái.
Pedig van kiút!
És ezt nem lehet elégszer elismételni. Ezt kell tudatosítani a sokszor megtört, megfáradt érintettekben!
Erika nem győzi hangsúlyozni, hogy az erőszaknak nem csak testi formái léteznek.
Szomorú, hogy a kevésbé drasztikus esetekre ügyet sem vetünk. Nem törődünk a beszólásokkal, a cinkos mosolyokkal, de akár egy fenékre paskolás felett is csak elsiklunk. Bennem azért felmerül a kérdés, hogy azért nem teszünk mi, nők ezek ellen semmit, mert nem akarunk, nem merünk vagy csak nem tudjuk, hogy jogunk van hozzá?
Ezért is szeretné, hogy minél több emberhez jusson el a kampány üzenete. Hiszen mindennapos problémáról van szó, amivel így vagy úgy, de mindenki találkozik.
És nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Elég csak az apró, már-már megszokottá vált szorongásainkat felidézni, amelyek a nőket erő kisebb-nagyobb visszaélésekből fakadnak. Ugye, hogy mindenkinek van egy ilyen élménye...
Jó lenne, ha tudatosulna bennünk, hogy ezt nem kell elfogadni, nem kell megszokni, sem együtt élni vele!
Szerencsére én nem tapasztaltam meg a fizikai erőszakot, de ismerek a közvetlen környezetemben olyan személyt, aki igen. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül... Szeretném, ha az érintettek mernének segítséget kérni. Vagy legalább egyáltalán eljutna hozzájuk, hogy nem kell statisztává válniuk a saját életükben, mert úgy, ahogy te vagy én, ők is főszereplői a saját életüknek. Nem szabad együtt élni az erőszakkal, és ha megtörtént, akkor is lehet, sőt kell segítséget kérni. A testi és a lelki sebek feldolgozásához is!"
Ha ismersz olyat, aki érintett, vagy esetleg neked lenne szükséged segítségre ahhoz, hogy kilépj egy bántalmazó kapcsolatból, keresd fel a Szövetség honlapját!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.