Bazi nagy indiai lagzim

A romatikus szál és a happy end is megkérdőjelezhetetlenül megvan ebben a multikulti love storyban! Ugyanis a szerelmesek szemérmetlenül fiatalon, minden akadályt, vízumproblémát és az európai idegrendszer számára komoly próbatételt jelentő, indiai hivatali ügymenetet is legyőzve kötötték össze az életüket:

Indiában a társadalom erőteljesen hierarchikus, és a mai napig él az elrendezett házasság intézménye. A hinduizmus elveit követők nem szerelmi alapon választanak maguknak házastársat. Sőt, leggyakrabban nem is ők választanak, hanem a szülők. Megszokott, hogy a fiatal férfi még esküvője után sem költözhet el a családi fészekből. Önállósodása annyiban kimerül, hogy feleségével esetleg már "belevetheti" magát olykor az éjszakai életbe. Ami - teszem hozzá - ott este tízkor véget is ér, alkoholizálásról pedig szó sem lehet!

Esküvőtől esküvőig

Dorottya egy egyetemi ösztöndíjnak köszönhetően utazhatott ki fél évre Indiába. Csupán néhány hete tartózkodott az országban, amikor meghívót kapott egy tradicionális, 800 fős, négynapos esküvőre, ahol Ankur egyből kiszúrta magának.

És ez az "erkölcstelenség" rövidesen be is bizonyosodott! Ankur és Dorottya már az első randijukon "óriási bűnt" követtek el! Arcátlan módon este tíz után akartak kettesben megtekinteni egy köztéri szobrot. Nyilvánosan! Vagyis csak akartak volna, ugyanis egy helyi rendőr közölte, hogy azért mindennek van határa, majd erkölcsi aggályait - egy spontán kitalált szabálysértésre hivatkozva - pénzbüntetéssel nyomatékosította.

Nem egyszerű Indiában romantikázni, de ők összehozták a következő randit is, amelynek végén, lányregénybe illően, bujkálva elcsattant az első csók.

Közeledett az ösztöndíj vége, és néhány hónapnyi távkapcsolatosdi után a fiú Magyarországra látogatott, és hivatalosan is megkérte Dorottya kezét a szülőktől.

Szerelem és bürokrácia

Idén májusban a magyar menyasszony úgy szállt fel az Ázsiába tartó repülőre, hogy feleségként szeretne visszatérni. Mondanám, hogy kitűzték az esküvő dátumát, de ez nem így működik Indiában. Inkább elhatározták, hogy elkezdik a szervezést, hogy aztán a végén valamikor esküvőt is lehessen tartani..

A tervek szerint a pár minél költséghatékonyabban, a tradicionális szokásokat mellőzve kívánta megejteni a házasságkötést, azonban

Ennek egy izgalmas, felpörgetett, félig-meddig hindu lagzi lett az eredménye - amelynek szervezésébe valamennyire a pár is beleszólhatott. Valamennyire, mert Indiában úgy tartják, hogy egy lakodalom alkalmával nem két ember házasodik, hanem két család egyesül. Sőt, az esetek többségében az esküvő nem is jár jogi anyakönyvezéssel. Elegendőnek tartják, hogy a meghívott több száz ember szeme láttára megtartják az ünnepséget - ezáltal a közösség elfogadja, hogy ők már egy párt alkotnak.

Dorottya azonban nemcsak Indiában szeretett volna felségnek számítani, hanem Magyarországon is. Ahhoz pedig papírt kellett szerezni! Ezzel kezdetét vette a három hónapnyi bürokratikus vesszőfutás.

Persze sem ez, sem más ellenvetés nem merült fel, így indulhattak a Pandithoz, egy hindu paphoz, akinek joga és feladata kiókumlálni az esküvő időpontját. Miért is kérdezné bárki a jegyeseket, hogy ők mikor szeretnének házasodni? Így hát a bölcs pap választása egy - semmilyen szempontból sem ideális - csütörtöki napra esett.

Esküvő monszun idején

A menyasszonynak aligha adatott meg a beleszólás lehetősége saját esküvője szervezésében. Még a ruháját sem választhatta ki ő maga, mivel Indiában a Lohengát. a fiú családja vásárolja.

Dorottya egy szépen berendezett rendezvényteremben képzelte el esküvőjét, az indiai család viszont másképp döntött. Az első napon az ünnepség Ankurék társasházi lakásának tetőteraszán kezdődött volna, egy hatvanfős fogadással.

Másnap azonban az indiai hagyományok győzedelmeskedtek az ifjú feleség elképzelései felett. A lakodalom este nyolckor kezdődött volna, Dorottya pedig naivan úgy gondolta, lesz ideje napközben pihenni és elhozni a menyasszonyi ruháját a szabótól.

Ennek eredményeként - többek között - kurkumával és olajokkal kenegették a párt, dobolás és éneklés mellett, hogy szépek és egészségesek legyenek az esküvőn.

Sokat bosszankodtak, de még többet nevettek. A szerelmesek rengeteget tanultak toleranciáról, nyitottságról, rugalmasságról és persze szeretetről. A legfontosabb pedig, hogy Dorottyát befogadta vadonat új "bazi nagy indiai családja" - ahogy ő is a szívébe zárta a színes, hangos, de összetartó rokonságot.

Foglár Noémi

Nyitókép: Dorottya saját fényképe