De mi a helyzet azokkal a fétisekkel, amelyek nem a hálószobában zajlanak? Azokról könnyen diskurálnánk egy kávé mellett? Egyáltalán honnan tudjuk, ha valakinek valamilyen párkapcsolati fétise van?
Őket sem mindig olyan könnyű kiszúrni. Az utcán egyáltalán nem viselnek nyakörvet, és nem mindig szólítják uramnak a partnerüket.
Igazából csak onnan lehet őket felismerni, hogy egyszerűen mindig ugyanazt a típust választják: azt, aki nem szereti őket.
Ők azok, akik hónapokig futnak a pasi után, aki sosem viszi el őket egy tisztességes randira, nem fogja meg nyilvános helyen a kezüket, és általában üzenetet sem hagy nekik napközben. Az után a pasi után, aki csak addig kedves, amíg meg nem kapja, amit akar (rosszabb esetben addig sem).
Egyszer csak eltűnnek, és aztán fél év múlva a Facebookról értesülsz róla, hogy eljegyezte azt a helyes barna lányt az irodából.
Nem azt mondom, hogy ez csak a mazochistákkal eshet meg. Mindannyian belefutunk egy-egy ilyen példányba, de jobb esetben néhány hét után elmenekülünk tőle, hiszen nem tesz minket boldoggá.
A mazochisták viszont valamiért hónapokig reménykednek abban, hogy a rosszfiú megváltozik majd - és addig is kitartóan szenvednek.
Meg persze sírnak a barátnőik, a kollégáik, meg mindenki vállán, és persze sírnak egyedül is. Közben pedig észre sem veszik azokat, akik mellett nem érné őket ennyi fájdalom.
Lehet, hogy valahol élvezik ezt az egészet? Nem tudom.
De biztosan nem tudnának ennyit szenvedni, ha nem léteznének a szadisták...
Ők azok, akik nélkül mazochista barátaink létezni sem tudnának. Lássuk be, a különböző fétisek gyönyörűen kiegészítik egymást!
A szadisták ugyanis félnek méltó társat választani. Mindig a kiszolgáltatottak közül keresnek maguknak párt. Akik lesik minden kívánságukat, és akik bármit megtennének, csak hogy a szadista végre azt mondja "szeretlek".
És sajnos sehol egy ostor vagy egy bőrruha, esetleg fekete latex, amely arra figyelmeztetne minket:
Vigyázz! Egy vérbeli szadistával van dolgod!
Persze, valahol belül ők is félnek. Félnek, hogy egyszer majd ők lesznek azok, akik alárendelik magukat az érzéseknek... Rettegnek, ha egy kicsit is erősebb partnert választanak, máris ők lesznek elnyomva. Éppen emiatt egyedül nagyon is gyengék, hiszen ha nincs kin uralkodniuk, hatalmuk sincs.
Nem csak abban az értelemben, ahogy a pszichológia emlegeti őket. Mindannyiunknak volt már olyan kapcsolata, ahol a másik szinte naponta megkérdezte:
Ugye jól nézek ki, ugye szép vagyok? Lemegyek egy kicsit edzeni, rendben?
Az ilyen típusú emberek általában olyan párt keresnek, aki állandóan dicséri őket. Mint egy hamis tükör, amely nem mutatja meg a hibákat. Amiben az ember naphosszat nézegetné magát...
És persze ne feledkezzünk meg a legbizarrabb fétisekről sem! A nekrofilok, akik a halott kapcsolataikat próbálják állandóan újraéleszteni. Vagy a leskelődők, akik mindig azt figyelik, mások kapcsolatában mi a helyzet, ahelyett, hogy a sajátjukkal foglalkoznának. És persze, akik mindezt lehetővé teszik: az exhibicionisták. Ők azok, akik a Facebookon kürtölik világgá minden nap, hogy az ő magánéletük bizony maga a tökély (legalábbis a fotókon).
Szóval akár bevalljuk, akár nem, mindannyian izgalomba jövünk valamitől, kár is tagadni! Ha nem is látványosak, fájdalmasak vagy extrémek, de mindannyiunknak vannak fétisei. Kérdés, hogy valóban örömöt lelünk-e bennük.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.