Az egyetemen könnyű ismerkedni! Vagy nem...

Persze ez sem lehetetlen, sőt, magam is ellenpélda vagyok, hiszen pont az egyetemen sikerült rátalálnom a jelenlegi páromra. Csakhogy előtte, több mint 3 évig rohadtul nem jött össze a dolog senkivel, pedig nem voltam rondább (mondjuk szebb sem). A célom viszont ugyanaz volt: találni valakit, akivel boldogok lehetünk.

Valójában pont megnehezíti. A gólyatábor, a before- és afterpartyk, a kocsmatúrák és a havonta fel-felbukkanó házibulik eredménye a legritkább esetben komoly kapcsolat.

Annál gyakoribb viszont a lealjasulás, a haverhánytatás, az indokolatlan utcai viták, a gusztustalan gyros-zabálás és a zombimásnaposság. Jobb esetben szex - bár, hogy ez ki szerint jobb, vagy hányszor jó egyáltalán, azt mindenki döntse el maga.

Aki szedett már fel valakit szórakozóhelyen, pontosan tudja, hogy - a "hogyan legyél alfahím tréningek" hazugságaival ellentétben - rengeteg melót kell beleölni abba, hogy a kiszemelted rád figyeljen, veled táncoljon, veled csókolózzon, és a végén veled menjen el. Aki idáig eljut, rendszerint nagy királynak érzi magát.

Aki egyetemistaként erre vágyik, akinek ennyi tökéletesen elég, az itt abba is hagyhatja a cikk olvasását.

Akinek ennél több kell, annak talán már eddig is nyilvánvalóvá vált, hogy szórakozóhelyeken aligha fog szerető társra találni. Ennek számos oka van:

• Buliba az egyetemista fiúk-lányok döntő többsége azért megy, hogy a barátaival berúgjon. Az ehhez szükséges alkoholmennyiség mértéke fordítottan arányos az értelmes, nyomot is hagyó megismerkedés lehetőségével.
• Ha mégis ismerkedni szeretnének (a folyamatosan adagolt szesz mellett) tánccal, vagy annak hívott testrángással próbálnak közelebb kerülni a másikhoz. Tehát, itt csak a test beszél, egyéb kommunikációra ott van az integetés és a hangosan ordítás.
• Ha esetleg halljátok is egymást, nagyon sokat ronthat a megismerkedésen, hogy a te barátaid és az ő barátai, valamint még több száz random arc ott van körülöttetek.

Mindezek persze nem teszik teljesen kizárttá a projekt sikerét, de lényegesen megnehezítik.

Vannak viszont alapigazságok.

Meg kell értened, hogy nem fog az öledbe hullani a Nagy Ő. Te sem az övébe. Ugyanúgy nem lesz kapcsolat attól, hogy a büfében vagy a könyvtárban lézengsz, esetleg facebookon lájkolgatsz, mintha minden éjjel szórakozóhelyekre járnál 'vadászni'.

Meg kell találnotok, meg kell ismernetek és fel kell fedeznetek egymást. És ez bizony idő- és energia igényes dolog. Szóval itt nem működik a nagy számok törvénye. Nem úgy fogsz ráakadni jövendőbeli szerelmedre, ha minél több fiúnál/lánynál bepróbálkozol egy kicsit.

1. Kiválasztási folyamat

Nem mindegy, hogy kire pazarolod az idődet. Szóval nézz körül! Ki és miért érdemes a figyelmedre? Ne annyi alapján dönts, hogy 'hm nem is rossz' - figylegesd a környezeted, aludj rá egy napot. És ha másnap, vagy harmadnap se derül ki róla, hogy éles hangon vihog a barátnőivel/ hogy annyi jólneveltség nem szorult belé, hogy férfi létére előreengedje a nőket az ajtón, akkor jöhet a következő lépés.

2. Az első benyomás

Ha pedig megvan a kiszemelted, legalább ugyanekkora figyelmet szentelj a megfelelő hely és idő megtalálására az ütős és maradandó a bemutatkozáshoz! Várd ki a megfelelő pillanatot, hogy odalépj hozzá és megszólítsd.

3. Az ismerkedés

Az első benyomás után az azt követő órák, napok, hetek a legfontosabbak.

Vagyis lehet, de csekély sikerrel kecsegtet. Szóval találj ki valami helyszínt és programot, ahol egymásra hangolódhattok. Ez lehet egy szervezett randi, vagy egy közepesen spontán kávézás a büfében előadás után.

Persze ezer egyéb faktora és buktatója van még egy kapcsolat létrejöttének, tehát hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezzel már tiéd a pálya és tuti a siker.

Lehet, hogy így is elbuksz. Biztos sok bukta volt már az életedben, ha ezt a cikket olvasod, és bizonyára lesz is még pár. Ez a természetes és sokszor kellemetlen velejárója annak, hogy emberek vagyunk.

Trencsényi Ádám

Nyitókép: iStockphoto