Mit akar a nő? Bihari - Hevesi - Keleti - Garami és Puzsér válaszol!

"2016-ban úgy érzem, a vadász szerepét átvették a nők. Ők azok, akik el akarják ejteni a zsákmányt. Egy szórakozóhelyen már alig mernek odamenni a pasik a csinos, jól szituált nőcikhez, a nők viszont simán "rámennek" a hímekre és beszélgetést kezdeményeznek.

Természetesen, vannak kivételek - ne általánosítsunk, léteznek vagány, belevaló, odamenő, udvarias, bókolós és udvarlós hímek is... állítólag. És nem akarom bántani a férfiakat - mert nagyon szeretem őket -, de azt hiszem a nők is vadászni akarnak már.

Most, hogy gyakorlatilag mindenféle közhellyel és semmitmondó általános bullshittel nyitottam, folytatnám is a sort töretlenül az oraveczi úton, mégpedig azzal, hogy mit akar egy nő.

Véleményem szerint minden nő mást akar. Lehet rajzolni egy naaaaaagy, közös halmazt, hogy pasi, ház, autó, gyerek, kutya. De ebből sokan kiesnének, mert van, aki egyáltalán nem erre vágyik, hanem elismerésre, jobb fizetésre, leszbikus kapcsolatra, utazásra és sportra például. Szerencsére nem tudok nyilatkozni négymilliárd nő legbenső vágyairól, ahogy nem tudok nyilatkozni hárommilliárd férfi habitusáról sem.

A vágyakozás a boldogtalanság egyik forrása. Nem vágyni kell azt hiszem, hanem elfogadni, hogy minden lélegzetvétel ajándék."

"Minden olyan dolgot, ami hiánycikk. Mert hát mi az, ami vágyként megfogalmazódhat? Az, amiből hiány van. Gondolok itt a mai világban olyan dolgokra, hogy férfihűség, megbízhatóság, ugye? Vitathatatlan, hogy ma a párkapcsolatokból sokszor pont ezek a dolgok hiányoznak.

Ennek több oka is van: például a felnőtt filmek alkalmi kalandra buzdító jellege, de a közösségi oldalak is erre erősítenek rá.

Mi a másik fő vonulat a női vágyak terén? Az édesség. Miért vagyunk mi ennyire édesszájúak? Az evolúciós pszichológia szerint ez többekközt azért alakult így, mert mindig is az édes gyümölcsök voltak táplálóak. Egy kisbaba is az édes ízek preferenciájával születik: fintorog a savanyúra, kiköpi a keserűt. Az nőknek pedig ösztönösen fontos, hogy táplálni tudják a kisbabájukat, így természetes, hogy az édes ételeket preferáljuk. Így vagyunk huzalozva.

Nagyjából össze is foglaltuk mit szeretne: fajfenntartani és önfenntartani. Magyarán egy megbízható hímet és sok sok édességet mellé. Na jó, még egy kényelmes magassarkút is.

Ezt a kérdést nagyon nehéz általános értelemben megválaszolni, hiszen attól függ hány éves az a nő, illetve hol tart az életének folyamában? Az sem mindegy, hogy arra vagyunk-e kíváncsiak, hogy a közeljövőben mit szeretne, vagy hogy hosszútávon mire vágyik?

Persze ez nem egyszerű, mert ha az ember gyerekeket szül, onnantól kezdve a felelősség örökre megmarad, akkor is, ha már nagyok a gyerekek.

Biztonságot, szerelmet, figyelmet, csendet, humort, játékosságot, kreativitást és csupa olyan dolgot, amitől a lehető legjobban érzi magát, és elfogadhatja mindazt, amit az élettől kapott ajándékba.

Olyan, mint egy izgalmas tánc, mely néha gyors, néha lassú, de mindig nagyon szerethető.

A Nő nem tudja mit akar. Azért nem tudja, mert elférfiasodott. Saját, természettől kapott női lénye és társadalmilag diktált férfiszerepei között botladozik. Ez a modernitás és a szexuális forradalom terméke.

A modernitás előtti világban minden a maga helyén állt. A nők nem gondolták azt, hogy otthon lenni a gyerekkel ne volna önmegvalósítás. Ezzel szemben a mai, férfi princípiumokat preferáló korban sokkal nagyobb érték lett a hagyományos férfi szerephez tartozó „frontszolgálat", mint a tűz őrzése. És a nők sajnos elhitték, hogy értékesebb is – ők is a fronton akarnak szolgálni.

Holott a nőknek semmivel sem kéne több férfi értéket, több „Marsot" megvalósítaniuk magukból, mint amennyi bennük van. A mai nők azonban nem annyit akarnak megvalósítani, amennyi bennük van, hanem annyit, amennyit a „Mars kor" társadalma diktál nekik. A modern korban korántsem annyira preferált érték a „Vénusz" gondoskodása, mint a „Mars" önmegvalósítása.

Aligha véletlen, hogy van egy olyan tévéműsor, hogy Aktív, viszont nincs olyan tévéműsor, hogy Passzív. A passzivitás ma nem érték – ez az igazi probléma. Az embernek ez a fajta elveszettsége sajátosan modern tünet. Persze senki nem mehet vissza az időben: a szellem már kiszabadult a palackból, és nincs földi hatalom, ami oda visszatuszkolja.