Az "egyéjszakák" útvesztője

Pedig te direkt garbót és farmert vettél fel. Aztán most mégis úgy érzed magad, mint valami antilop, akire éppen most készül lecsapni egy oroszlán a vadonban.

Aztán jön az, hogy próbálsz alkalmazkodni. És azt hiszed, hogy nah most TE, majd TE aztán a kezedbe veszed az irányítást! Mert hiszen te NŐ vagy a javából! Erős és független, és olyan, aki tudja mit akar. Valaki, aki nem fél megélni a vágyait...

Ekkor jön valami behízelgő barom és hirtelen a nevedet is elfelejted. Megsemmisültél. Elvesztél. Testestül-lelkestül őt akarod, és olyan jól elhiteted magaddal, hogy ő is téged.

De aztán rájössz, hogy már megint sok volt a rosé. Azt se tudod ki ez itt melletted. Aki, csak egy picit kedves volt veled... Mondjuk legalább nem neked kellett kifizetni, amit ittatok.

Mikor lett ez ilyen sablonos?

Mikor szűntek meg a férfiak rajongani egy nőért? Udvarolni, ostromolni, imádni, behálózni és szenvedélyesen szeretni?

Hogyan legyünk így igazi nők, ha nincsenek igazi férfiak?!

Csak úgy kérdezem...

Nyitókép: Dreamstime