NE simogasd meg a kutyát, ha ezt látod rajta!

Az idegen kutyákkal való érintkezés alapvetően egy nagyon kényes téma. Szabad? Ha nem, akkor miért nem? És ha a gazdi esetleg nem látja, bepróbálkozzak?

4,5 éve közlekedem egy nagyon aranyos vakvezető kutyával, és talán ebből az "aranyosságból" adódott a legtöbb kellemetlenségünk is. Nagyon gyakran megkérdezik tőlem, hogy szabad-e hozzáérni a kutyushoz. Ez a jobbik eset, mert sokan kérdés nélkül kezdik el tapicskolni a kutyát - hisz én úgysem látom, hogy mi történik a kutyámmal...

Onnan tudod, hogy épp "munka közben" zavarnád, hogy piros hám van rajta. De ez nem csak neked jelzés: a kutyus tudja: ha rajta van a hám, neki koncentrálnia kell.

Ám egy kedves kéz könnyen elvonhatja a figyelmét - aminek súlyos következményei lehetnek. Most képzeld el: a kutya épp vezeti a gazdáját, majd egy lelépő előtt te elkezded simogatni, a kutya kizökken, és nem jelzi a gazdinak a szintkülönbséget. Mi történik? A gazdi jól orra esik. Gondolom, nem szép látvány...

Szóval nem gorombaságból szoktam nemleges választ adni, amikor valaki megkérdezi, hogy szabad-e megsimogatni? Mégis rendszeresen hallgathatom ilyenkor a durcás megjegyzéseket: "Ez a szegény kutya egész nap dolgozik, csak szolgál." Ez pedig nemesen és egyszerűen nem igaz. Jutalmazásként "munka közben" rendszeresen kell is őket simogatnunk.

Otthon természetesen leveszem róla a hámot - és onnantól kezdve kikapcsolhata munkakutya üzemmód, és igazi kis házikedvenccé változhat.

Ez az élet minden területére igaz, mindennek megvan a maga helye és ideje. Ez ránk hatványozottan vonatkozik, mert egy vakvezető kutya egy emberi életért felelős!

Szóval kérlek, ha bárhol látsz egy kutyust, először kérdezz! Ha nemleges választ kapsz, azon ne sértődj meg!

Fóris Norbi

Nyitókép: iStockphoto