Így élj túl egy szakítást 4 hónap alatt!

Mégis, mikor oda kerülsz, valahogy nem sikerül a kisujjadból kirázni ezt a dolgot. Elmesélem hát az én történetemet, és azt, hogy nekem végül miként sikerült.

1. hónap - A Haláltusa

Jézus ereje. Ezt az első 1 hónapot nem kívánom senkinek, még a legnagyobb ellenségemnek sem... Sikerült olyan szépen padlót fognom, hogy röpke 2 hét alatt 5 kilót fogytam. Annyira belebetegedtem ebbe a szakítósdiba, hogy még enni is elfelejtettem... Csak rajta járt az agyam. Minden este sírva aludtam el, sírtam a villamoson, sírtam a munkahelyemen, sírtam a kádban.

Magamat hibáztattam mindenért, újra és újra lepörgettem az utolsó hetek napjait, és minden este elképzeltem, hogy másképp cselekszem, és ő még mindig itt fekszik mellettem. Az ingét - amit ott hagyott - is magamra vettem, hogy kicsit úgy érezzem: velem van. Mikor nagy nehezen bevonszoltam magam a munkahelyemre, ott is a parkolót néztem, hogy mikor jön újra értem - de persze sosem jött. Én pedig kezdtem teljesen becsavarodni. Végül 1 hét után erőt vettem magamon, felmondtam az albérletünket, összepakoltam a kis dolgainkat, és egy időre a húgomhoz költöztem.

2. hónap - Önmegvalósítás

Nem árt tisztázni a tényt, hogy olyan nincs, hogy te csak úgy kapsz egy bazi nagy pofont az élettől, és annak nincs semmilyen oka. Nem vagy te áldozati bárány, akit csak úgy ver a sors - ezt gyorsan felejtsd el! Kaptál egy hónap gyászidőt, ezt használd ki, éld meg a legmélyebb pontjait, szenvedj, őrjöngj, üvölts, ha fáj! Egy szakítást nem vagy köteles fapofával végigcsinálni. De egy ponton már állj le!

Azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálnotok, hogy mi volt az a valami, amibe belekapaszkodhattam. Nem, nem egy jóképű szexisten, nem lerágott ex csont, és még csak nem is egy összetinderezett szerencsétlen búfelejtő - hanem az írás.

Átalakítottam a több ezer ismerőst számláló profilomat bloggá, letöröltem minden exemet, vagy bárkit, aki veszélyt jelenthetett rám, és pár hónapra kizártam a hímeket az életemből. Még csak csetelni sem cseteltem. NO SZEX - bizony, kisanyám! Csak síri csend - és csak magammal foglalkoztam. Azt csináltam, amit én akartam, azt és ott, ahol és amikor akartam. Kizárólag a szeretteimmel vettem körül magam. Nem a bulikba menekültem, és nem a "hirtelen b*sszunk be" ösztönömre hallgattam.

És lám, mint akit kicseréltek, annyi erőt éreztem magamban, mint azelőtt még soha életemben. Szép lassan jöttek az új cikkek, arra az olvasói levelek, és az egész világ teljesen megfordult bennem. Ti azt írtátok: belőlem merítetek erőt. Én pedig ebből merítettem a sajátomat. Szóval, ez a hónap már vidámabb volt, az életem pedig szép lassan sínre került. Ezután jött csak újra a neheze.

3. hónap - Az elengedés

Előbb-utóbb eljutsz arra a pontra, mikor végre feladod. Minden nap belehalsz, de tudod, hogy ide kellett megérkezned. Nem remélsz tovább, és már nem vársz rá. Nincs már mi visszalehelje az érzést a szívedbe. Szeretnéd még az emlékét is örökre kitépni magadból. Már nem hiányzik úgy, és nem sajog bele a nevébe sem a lelked.

Boldog vagy, erős, és ezentúl nem a maga után hagyott űrtől függsz. Új lakásba költözöl, és ezúttal már egyedül. Telnek a hónapok, és te szép lassan megtanulsz nélküle élni - és a boltból is csak egy csokit hazavinni. A parkolóba se nézel többé, csak elsétálsz mellette. Beleszoksz az érzésbe. Abba, hogy elengedted. Az érzés, hogy annyira szeretted, mára már semmivé lett. Végleg. Vár rád egy új élet, valami sokkal jobb, és ezúttal már nem ijeszt meg a gondolat, hogy nélküle vár rád mindez.

4. hónap

És akkor végre elmész egy rohadt randira...

Nyitókép: Shutterstock