Elképesztő ez a szépséghajszolás: én büszkén vállalom a ráncaimat és az ősz hajszálaimat

Annyira még nem vagyok öreg, de amikor én voltam huszonéves, nem volt Instagram, Faceapp és a Facebook is csak nyitogatta a szárnyait. Így nem volt sok lehetőség arra, hogy fotókat posztoljunk magunkról, ezek a csoda filterek pedig még egyáltalán nem léteztek, hiszen az okos telefonok is csak akkor terjedtek el. Természetesen akkor is számított a külső, volt plasztika és szupermodellek, de egy természetesebb világban éltünk, ahol egy applikációval még nem lehetett eltüntetni a ráncokat.

Nem mondom, hogy az egy jobb világ volt, de talán könnyebb volt fiatal lánynak lenni. Nem frusztrált minket állandóan, hogy tökéletes alakú és tökéletes bőrű modelleket látunk nap mint nap - nem ez volt a mérce. Nemrég olvastam, hogy a mai lányok már fotóval a kezükben mennek a plasztikai sebészhez, mert konkrét elképzelésük van arról, hogyan szeretnének kinézni. Egyre kevésbé divat a természetes szépség, sokan azt gondolják, csak úgy lesznek értékes emberek, ha tökéletesen néznek ki. Csak azt nem veszik észre, hogy a tökéletesség hajszolása közben elveszik az egyéniségük.

Megjegyzem, elképesztőnek tartom, hogy az Instagramon senkinek sincsenek ráncai. Én értem, hogy szebb a sima bőr, de ez a mértékű Photoshop már kifejezetten káros. Nem is csoda, hogy a legtöbb nő vagyonokat költ drága krémekre és arckezelésekre, hiszen szeretnénk mi is úgy kinézni, mint a szétfilterezett képeken a lányok. De a valóságban ők sem úgy néznek ki, csak hát arról nem látunk fotókat. Az meg kifejezetten kínos, amikor egy szétbotoxolt arcú színésznőnek már nincsen mimikája. Igaz, - beismerem -, ráncai sem.

Bevallom, az öregedés valóban nem vidám dolog. Az egykor sima bőröd már nem sima többé, egyre több ráncot fedezel fel magadon és az ősz hajszálak is megjelennek a hajzuhatagodban egymás után. Könnyebben jönnek fel a kilók, a narancsbőrt is nehezebb eltűntetni. Néha irigykedve figyeled a fiatalabb generációt és összeszorul a szíved, hogy már sosem leszel olyan fiatal, mint ők.

Ám, ennek ellenére sosem jutott eszembe, hogy plasztikai sebészhez forduljak és bármit a bőrömbe vagy alá fecskendezzek, hogy simábbnak tűnjön vagy átszabassam az arcom formáját, hogy szebb legyek. Drága arckezelésekre jártam egy ideig, de azt is abbahagytam, mert úgy éreztem, felesleges az idő vasfoga ellen küzdeni. Van az a pont, ahol el kell fogadni, hogy az élet természetes velejárója az öregedés. Hozzánk tartoznak a ráncaink, az ősz hajszálak, s ezek mind azt mutatják, hogy egy érettebb korba léptünk. Persze, attól az ember még legyen igényes és ápolja megfelelően a bőrét, de vagyonokat erre költeni -az én szememben - már felesleges.

Azt mondják, hogy épp 40 felett jön el az a belső béke, amikor már nem akarsz másoknak megfelelni. Rájössz, hogy nem az a szép, ami tökéletes és már nem is akarsz az lenni. Büszkén vállalod fel önmagadat és a hibáidat, mert tudod... hozzád tartoznak. Az öregedés nem szégyen! Illúzió azt gondolni, hogy örökké szépek és fiatalok maradunk. Ha ezt szívből el tudod fogadni és belülről sugárzol, sokkal szebb leszel, mint bármely arcfeltöltés vagy botox által.

Nyitókép: Shutterstock