pelenka kibeszélő felnőtt magazin fétis perverzió
Volt egy srác a kondiban, aki nagyon bejött és nem annyira a külseje miatt, - persze jól nézett ki -, hanem inkább a kisugárzása ejtett rabul. Folyamatosan mosolygott, és nem azon a perverz vagy beteg módon, hanem érezhető volt, hogy a kedvesség, ez a fajta közvetlenség számára természetes. Néha rám kacsintott, néha odaköszönt, de sosem volt tolakodó, inkább afféle light flört, én pedig fokozatosan belezúgtam.

Márk aztán randira hívott, ami nem a klasszikus vagy romantikus értelemben vett randi volt, ugyanis csak annyit kérdezett, lenne-e kedvem vele edzeni. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ez lesz a kódnév a szexre, de Márk valóban edzeni akart és jól meg is gyötört. Másnap lábra sem tudtam állni, úgy remegtek a térdeim, hogy még a vécére is csak akkor tudtam leülni, ha megkapaszkodtam a mosógépben.

Így indult a mi kapcsolatunk - edzőtársként. Eleinte csak hetente egyszer, majd a végén már minden másnap együtt "gyúrtunk", én pedig letagadni sem tudtam volna, hogy fülig belezúgtam. Vártam a munka utáni közös edzéseket, szinte repültem az edzőterem felé, és amint beléptem a recepcióra, már forgattam körbe a fejem és pásztáztam a gépeket, hogy minél előbb meglássam Márk arcát, a soha le nem konyuló mosolyt és a csillogó zöldes szempárt.

Lassan haladtunk, bár én már az első alkalommal rávetettem volna magam. Ez most úgy hangzik, mintha valamiféle könnyűvérű luvnya lennék, egy kiéhezett csaj, és higgyétek el, én sem ismertem magamra. Nekem a szexhez kellenek az érzelmek, egyéjszakás kalandom se volt soha, mert nem tudok ágyba bújni valakivel, akit nem ismerek, akivel nincs meg a kémia. Nos, Márkkal nemcsak a kémia, de a biológia és a földrajz is megvolt, de nem akartam erőltetni a dolgot.

Egy idő után tetszett is a lassabb tempó, ez a klasszikus ismerkedési módi, de persze titkon vártam már, mikor hív fel a lakására, vagy ránt be a szaunába, hogy magáévá tegyen a forró gőzben...

Forrás: Shutterstock

Az egyik pénteken azonban nem találtam Márkot a kondiban. Már az gyanús volt, hogy a recepcióról sem szúrtam ki őt, pedig általában mire beérek, ő már ott szokott haverkodni vagy épp bemelegít az edzésre. Elvonultam, átöltöztem, és mikor bezártam a szekrényt, meghallottam, hogy pittyeg a telefon. Márk volt az, nem cifrázta túl a dolgot és csak annyit írt a chaten, hogy a mai edzés legyen inkább a lakásán. Megjelent a három pötty, majd felugrott a buborék, benne a címével.

Felsikoltottam, majd gyorsan körbenéztem, hogy látott-e valaki. Szerencsére üres volt az öltöző. Végre! Vissza sem vettem az utcai cuccaimat, az edzős felszerelésben siettem le a parkolóba, bevágódtam a kocsiba, a táskámat a hátsó ülésre hajítottam és csikorgó kerekekkel fordultam ki a kondi mellől. Úgy vettem be a kanyarokat, mint Schumacher fénykorában. Gondoljatok, amit akartok, de az ítélkezzen felettem, aki még nem vágyott igazán, zsigerből arra, hogy a szeretett férfivel egyesüljön. Igen, akkor azt éreztem, hogy szerelmes vagyok Márkba.

Márk egy négyemeletes társasház második emeletén lakott, és mire felértem, ő már ott várt rám a folyosón, nyitotta az ajtót és ott magához szorított, megcsókolt és egymás ajkaira forrva táncoltunk be a lakásba. Annyira természetes volt az egész, mintha ezer éve ismertük volna egymást, tudtuk, mi a jó a másiknak, mire vágyik, ki legyen alul, mi és hogyan kényelmes... Ilyen előjátékban még sosem volt részem, végre nem nekem kellett dolgoznom, végre nem nekem kellett kiszolgálni, hadrendbe állítani a férfit, hanem elengedhettem magamat.

Boldog voltam, a felhők felett repkedtem. Márk felemelte a fejét a lábaim közül, felállt, azt mondta, gyorsan letusol, én pedig megcsodálhattam őt teljes valójában. A mellizma gyöngyözött az izzadtságtól, kerek feneke rengett, ahogy elhagyta a szobát. Leejtettem a fejemet a párnára, behunytam a szememet és szívtam magamba az édeskés levegőt, a mellkasom ütemesen járt fel és le, a szívem pedig zakatolt. Készen álltam, mint a vasútállomás, hogy fogadja az érkező szerelvényt... Márk azonban nem akart visszatérni. Nem tudom, mióta vártam rá, de már kezdtem picit fázni, ezért magamra húztam a takarót és a nevét kiáltottam. Nem jött válasz.

Óvatosan felkeltem, kinyitottam a résnyire zárt hálóajtót és a félhomályba burkolózott folyosón a nappali felé vettem az irányt. Márk ott feküdt a földön kiterített puha pléden, mellette ott állt egy hintőporos flakon, egy törlőkendős csomag és egy... egy pelenka! Ekkor vettem csak észre, hogy a szájában egy cumit szopogat és ugyanúgy mosolyog, ahogy mindig. Ez azonban már nem volt vonzó, sőt egyenesen taszító, mi több, rémisztő vigyor. Felült, kivette a cumit és elvékonyított, gyerekhangon kezdett beszélni.

Forrás: Shutterstock

Márk baba tiszta. Márk babát fel lehet öltöztetni. Márk baba fázik és éhes, hamit akar!

Csak nézem őt és mozdulatlanul, a takaróba burkolózva álltam a nappali ajtajában.

Segítesz Márk babának? – kérdezte, és eltűnt a mosoly az arcáról. A szája sírásra görbült és oázni kezdett, mint egy újszülött. Ez volt az a pont, amikor berohantam a hálóba, felkaptam a ruháimat és elszaladtam. Nagy mázlim volt, hogy a csókolózás miatt nem zárta be a kinti folyosót, így gond nélkül lefutottam az autómig és amint bezártam az ajtót, kitört belőlem a zokogás. Indítottam, szinte robotpilótaként vezettem hazáig és elhatároztam, hogy emiatt a perverz miatt abba a kondiba soha többé nem teszem be a lábaimat!

Mit gondolsz a fétisekről?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.