Minden exed egy szemét volt? Nem fura ez egy kicsit?

Ráadásul ez olyan, mintha saját magadat is szidnád: hiszen ha tényleg olyanrémes volt az az ember, miért voltál vele évekig? Nyilván van olyan, hogy egy kapcsolatban csak később döbbenünk rá: olyasmit képzeltünk a másikról, ami valójában nem is jellemző rá.

Ám amikor valaki hosszú éveket tölt el a párjával, és utólag a keresztvizet is leszedi róla, azt nem értem. Mindig ketten vannak egy kapcsolatban, tehát ketten felelősek a kialakult helyzetért.Páran talán meg akarnak majd kövezni a véleményemért, de ez akkor is igaz, ha megcsalás történt. A megcsaló nyilván hiányolt valamit a kapcsolatból, amit a másik nem adott meg neki. (Persze, ilyenkor sem ez lenne a megoldás, hanem jelezni és megbeszélni a problémát.)

Ismertem olyat, aki úgy beszélt a volt férjéről, mint egy rettenetes emberről. Lehet, hogy tényleg az volt - nem tudom, mert nem ismertem. Mégis mindig felmerült bennem a gondolat: ha ilyen rossz az az ember, miért szült neki gyerekeket (nem is egyet)? Vagy sokáig "jó" volt, aztán egyszer csak elromlott? Lehetséges ez?

Vajon miért jó mindig kizárólag a másikat hibáztatni? Persze, adott a válasz: sokkal könnyebb így, hiszen semmiért nem vagy felelős.

Amikor gyerek voltam, és elestem vagy beütöttem valamimet, mérgesen azt mondtam a szüleimnek: "Ez is miattatok van!" Egy gyerektől ez még elfogadható, de egy felnőttől már nem. Nem mondhatod a másiknak, hogy "Minden a te hibád." Vállalnod kell a felelősséget, hiszen valami részed neked is csak volt a dologban!

Persze, felelősséget vállalni nehéz, tudom. Én is küzdöttem, küzdök vele, de legalább fejlődök. Ha belátom, mi volt az én saram egy-egy kapcsolatban, javul az önismeretem, és máskor talán már nem követem el ugyanazt a hibát. Hogy mi vár arra, aki nem tanul a hibáiból, és nem vállalja a felelősséget? Elárulom: újabb "hülyével" fog találkozni, aki "tönkreteszi az életét". Aztán a következő is hülye lesz...

Nyitókép: Shutterstock