Társkereső: Ez nem az a hely, ahol bárkit is érdekelnek a belső értékeid

Elég korán belevágtam, hogy kiaknázzam ezt az ismerkedési módot. Szerintem nyugodtan kijelenthető, hogy majdnem az összes minőségi oldalon megtalálható voltam - és bármennyire könnyűnek és lazának tűnik így ismerkedni, ennek is bizony vannak negatívumai.

Az online ismerkedés egyik árnyoldala, hogy mindenki úgy adja el magát, ahogy akarja. Tehát lazán letagadhattam volna például a betegségemet, a profilképemet is megválaszthattam volna úgy, hogy a lehető legkevesebb látszódjon a sebekből és piros foltokból. Mégsem tettem. Sőt! A bemutatkozásomban - amire mindig gondosan időt fordítottam - el is hintettem ezt a dolgot, de mint utóbb mindig kiderült, a kutya sem olvasta el.

A társkeresők megtestesítik azt, amit egyébként utálok: a külseje alapján megítélni az embert, és ha elég csinos vagy jóképű az illető, akkor már rá is nyomunk a chat gombra, és kommunikálni kezdünk. Nagyon kis százalék azért előtte rányom az adatokra is, de ez elenyésző volt akkoriban a tapasztalataim szerint.

Mindig is irigyeltem azokat, akik ilyen platformokon találták meg a szerelmet, vagy esetleg a későbbi férjüket, feleségüket. Ők nagyon szerencsés lapokkal játszhattak, és valójában az ilyen sikersztorik miatt volt csak merszem nekem is kipróbálni az online ismerkedést. Hát, én nem voltam ilyen szerencsés.

Ha utólag meg kéne saccolnom, akkor a neten lézengő pasik több, mint 50%-a ilyen volt akkoriban. Hamar rájöttem, hogy a köszönés zsigeri alapon volt beléjük kódolva, de utána egészen furcsa irányokat vettek a beszélgetések. Pillanatok alatt megrohamoztak olyan intim információkkal, amikre én maximum pár randi után lennék csak kíváncsi, de semmiképpen sem egy „Hogy vagy?" helyettesítőként.

Egy ideig az ilyen beszélgetésekből szó nélkül kiléptem, aztán a sokadik után már vissza-visszaírtam, de abszolút nem komoly szándékkal. Bevallom, kicsit szarkasztikusra vettem a figurát, aztán persze hamar kiderült, hogy ez a közeledési szándék a másik fél részéről halálosan komolynak bizonyult, és még ő volt az, aki megsértődött, amikor gyakorlatilag ő jött szemérmetlenül intim részletekkel, satöbbi... Ezeken egyébként jót nevettem.

Nagyon ritkán sikerült értelmes beszélgetésekbe bonyolódnom, de azoknak nagyon tudtam örülni. Igaz, hogy egy idő után, mikor kiderült a betegségem, a beszélgetőpartner rögvest hátra lépett kettőt, és ezt az első pár alkalommal rosszul éltem meg.

Nyilván nem gondoltam, hogy aki elsőre rám ír, az lesz majd a „Nagy Ő". Ahogy azt sem, hogy az online ismerkedés mögé bújva könnyebb lesz elfogadni a betegségemet, annak tényét és a tovább gondolását, hogy mivel is járnék pontosan... Igazából valahol abban reménykedtem, hogy a személyiségem elég lesz ahhoz, hogy kicsit kiegyensúlyozza a külső tökéletlenségemet, és a betegségem tényét. Na, nem azért, mert a személyiségem telitalálat, mert senki sem tökéletes, de azért bíztam benne, hogy legalább ez az oldalam jó irányba billenti azt a bizonyos mérleget - hosszabb távon nem így lett. Nem tudom az évek során változtak-e a társkeresők - és az ott megtalálható emberek -, mindenesetre biztos, hogy az én társam nem egy ilyen oldalon bujkál.

Nyitókép: Shutterstock