Sírás: A nők fegyvere, amivel mindent elérnek a férfiaknál?

Laci mégis folyton megbocsátott, mert mikor kiderült valami gebasz, Vera olyan keserves sírással tudott mentegetőzni, hogy egyszerűen levette a lábáról. Még a megcsalós sztori után is adott egy újabb esélyt, mert "az egész éjszakát átzokogta, annyira bánta - máskor tutira nem tesz ilyet".

"Anyám rossz házasságban élt apámmal, már ovisként is folyton a veszekedéseket hallgattam. Mikor apu elviharzott otthonról, kimentem anyához a konyhába, aki ilyenkor mindig sírt, és mindenfélét kitaláltam, hogy megvigasztaljam. Elmosogattam, felporszívóztam a szobát, megetettem a tyúkokat. Minél nagyobb lettem, egyre világosabb lett számomra, hogy én vagyok az egyetlen vigasza" - mesélte, miután meghívott egy kávéra. Eddig kedves - bár szomorú - a történet.

A pszichológus segítségével viszont rájött, hogy idővel az anyja kihasználta az együttérzését. Felismerte, hogy ha valamit el akar érni a fiánál, csak sírnia kell, így az egész sztori átment egy állandó érzelmi zsarolásba. Még fősulira is azért nem ment, mert nem volt szíve magára hagyni. Évekig otthon lakott, és minden fizetését hazaadta, hogy pótolja azt a pénzt, amit az apja a szórakozásai alkalmával elvert.

"Komoly kapcsolatom is csak azután lett, hogy anya hirtelen meghalt. De sosem tudatosult bennem, hogy mindig olyan lányokat választok, akik konfliktus esetén sírással reagálnak. Egyetlen olyan barátnőm sem volt, aki vitatkozott volna, vagy észérvekkel állt ki az igaza mellett. Az ilyen csajokat arrogánsnak tartottam, ezért nem is kezdtem velük.

Számomra a nőiesség a simulékonyságot és kedvességet jelentette. Vera ilyen volt. Nem követelőzött, nem vitatkozott - csak épp megtette, amihez kedve volt, aztán a könnyeivel elérte, hogy megbocsássak. Tulajdonképpen minden kapcsolatom azért ment tönkre, mert ugyanazt a típust választottam. Ezek a lányok pedig hamar rájöttek, hogy sírással tudnak manipulálni."

Laci szerencsére ma már egy egészen másfajta kapcsolati formát tanulgat. Én viszont a beszélgetésünk után elgondolkoztam azon, hogy nekünk, nőknek, vajon tényleg ekkora fegyver-e a kezünkben a sírás - és ha igen, miért...? Tény, hogy a "régimódi" társadalmi szabályoknak része volt, hogy a dühös nő nem nőies, a síró viszont oltalmat, vigasztalást igényel. Így sok feleségnek tényleg nem volt más eszköze, mint az "ura" szívére hatni. Főleg akkoriban, amikor mindenben a férjek mondták ki az utolsó szót.

Ma viszont már nyugodtan kiállhatunk magunkért, ha szeretnénk - vagy nem szeretnék - valamit. Mégis, valahol belül sok lányban ott dolgozik a félelem, hogy a nyílt konfrontálódás ellenszenvet vált ki a pasiból. Néhány fiúba pedig a mai napig belenevelik, hogy a vitatkozó, magáért kiálló nő "hárpia", akitől menekülni kell. Így máris adottak az újabb Lacik és Verák - és az olyan párkapcsolatok, amik a fentiek miatt a szerelem ellenére is félre fognak siklani.

Laci szerencsére kimászott a magával hozott rossz berögződésekből, de Vera - hacsak nem jön rá, hol a hiba - talán egész életében hülyeségeket csinál majd, hogy aztán könnyek közt magyarázkodjon.Ahelyett, hogy időben elmondaná a párjának, mit szeretne, és - akár egy veszekedés árán - közös nevezőre jutnának.

Nyitókép: Shutterstock