Egy nő értéke a szépségnél kezdődik?

Muszáj ahhoz egy, vagy akár ezer férfi dicsérő szava - esetleg a többi nő irigykedése -, hogy ő maga is elhiggye: csinos, szép, értékes? Miért kell visszajelzés vagy viszonyítási alap? Miért nem lehet az egyediségünk önmagában is olyan kincs, ami drágakővé tesz minket?

Az élet összes területén megszoktuk, hogy mindent beáraznak: bútort, fehérneműt, utazást stb. Sokan gondban vannak, ha nem találják elsőre az árcédulát, mert így nem tudják: érdemes-e becsülniük az adott tárgyat, vagy inkább jobb visszatenni a polcra? Hiszen ha túl olcsó, akkor biztos értéktelen. Igen, sokszor láttam ilyet - de olyat is, hogy agyondicsérték a 70%-os leárazásban vásárolt farmeremet, mert azt hitték, méregdrága volt...

Ám másnap elfoglaltak az ismerősök, sokat dolgoznak, és keveset like-olnak, a kétség pedig befurakodik - először csak egy pillanatra, majd újabbakra, míg előtör a nőkből a kérdés: mi történt? Mégsem vagyok olyan csinos? Akkor tegnap hazudtak nekem, vagy ma?

Megnyugtathatok mindenkit: egyik sem. Csak ma már nem tegnap van, nem azokat a pillanatokat éljük, nem azok a rezdülések működnek, mint egy nappal korábban. Ettől még az egyediségünk továbbra is értékes - és a napunk is ugyanúgy szép lehet, ez csupán rajtunk múlik.

Egy nő az értékét saját maga határozza meg. Mind különleges és egyedi gyémántok vagyunk - de ezt nem elég tudni, el is kell hinnünk magunkról. Persze jólesik a külső megerősítés: egy kedves bók például mosolyt csal az arcunkra, de nem befolyásolhatja az önbecsülésünket. Gyémántok vagyunk, akiket már nem kell csiszolni, és ha aznap nem is kap annyi like-ot egy képed, te még ugyanúgy örülhetsz a pillanatnak...

Tartsátok meg az önmagatokba vetett hitet, és ne vigyétek tőzsdére az önbecsüléseteket! Nincs az az árfolyam, amely a valós értéketeket kifejezhetné!

Nyitókép: Shutterstock