Nem szégyellem, hogy prosti voltam - csak azt, hogy élveztem is... (18+)

Persze nem is ugyanaz, mint Dubajban henteregni egy sejkkel 1000 euró/óráért, de hát ez az arany középút - ez volt a másik kedvenc önbiztatásom. Biztatás! Azért nem nevezem mentegetésnek, mert sosem éreztem azt, hogy szégyellnem kellene magam emiatt. Én így döntöttem. Tudatosan.

Nem molesztált apám kiskoromban, nem kényszerített a strici pasim, nem drogokra kellett a pénz, és még csak nem is azért mentem ki, hogy a családomat segítsem. Azért tettem mindezt, mert jól akartam élni. Könnyen, gyorsan akartam pénzt keresni, a szexhez pedig amúgy is különös a hozzáállásom.

Ellenben azt is tudom, hogy legtöbbször a szex az csak szex. Nagyjából úgy tudnám leírni, mint amikor megtetszik egy táska: nem tudom, miért, de KELL - akkor is, ha nincs is rá szükségem. Egyszerűen meg akarom szerezni. Nos, a szexuális kielégülésre is tudok így gondolni. Van az úgy, hogy az ember csak úgy kívánja, kell, és kész...

Ez talán meglepő lehet egy nő szájából (tollából), de amikor kikerültem a "piacra", rájöttem, hogy bizony ezzel nem csak én vagyok így. Van ott is persze mindenféle nő és mindenféle indok - de azt azért ne felejtsük el, hogy ezek a lányok nagyon sokat költenek arra, hogy egyáltalán kijuthassanak oda - éppen ezért naiv dolog lenne azt gondolni, hogy egy kicsit sem élvezik. Nyilván akad olyan, aki tényleg csak a pénz miatt csinálja, de szerintem ők vannak kevesebben.

Én döntöm el, hogy ki lehet a vendégem!

Az első néhány vendég után - amikor leküzdöttem az izgulást - már egyfajta rutinnal bántam a kuncsaftokkal. Már saját magamra is tudtam koncentrálni, és rájöttem, hogy nekem is jobb, ha átadom a testem a helyzetnek.

Mielőtt a szobába mentünk egy vendéggel, beszélgettünk. A kívánságai előre ki voltak fizetve, és a megbeszélteket - legalábbis nálam - 100%-osan tiszteletben is tartották. Szóval, normális pasasok és normális szituációk: tisztára, mint egy Tinder randi, csak itt a döntés nem az appon, hanem a stúdió (így hívják a kupikat) nappalijában született.

Azok után, hogy már nem volt bennem drukk, és megszoktam az idegen illatokat, érintéseket, elkezdtem élvezni, amit csinálok. És engem lepett meg leginkább, de az orgazmussal együtt kialakult bennem a szégyenérzet is. Azóta már eltelt 7-8 év, de ezen még mindig elgondolkodom néha: sosem szégyelltem, hogy prosti voltam, de hogy elélveztem egy vendéggel, azt kifejezetten - legalábbis az első időkben.

Aztán elkezdtem figyelni a többieket: egy idő után már felismertem a szobákból kihallatszódó nyögések közül, hogy mikor érzik jól magukat. Végül pedig bátorkodtam kérdezni, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül: nagyon sok lány bizony valódi orgazmust élt át, akár naponta többször is. És ezt valamiért sokkal jobban szégyellik, mint a tényt, hogy kurvák.

Azért ne essünk át a ló túloldalára!

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ez egy utazás Tündérországba, amiért még pénzt is kap az ember lánya... Mert NEM! Nehéz, észnél kell lenni, vigyázni kell magadra. Meg kell tanulni kezelni a helyzetet. Nyilván borzalmasan megalázó például, amikor belép egy vendég, és ott áll hat-nyolc lány fehérneműben, a hátuk mögött megy a TV-ben a pornó, és a pasi - mint a húspiacon - válogat: szemezget, kérdezget, és megkéri őket, hogy forduljanak körbe...

Egy idő után már nem bonyolítottam túl: én szolgáltattam, ők meg fizettek. Azt viszont több lány is megerősítette, hogy miután ők is eljutottak idáig fejben, elkezdték élvezni a szexet - ezt pedig egy plusz feladat volt elfogadni. Olyannyira nehéz feladat, hogy még a vendég előtt is némán élveztek el, szégyellve az orgazmusukat - aztán persze eljátszották, hogy a vendéggel együtt jutottak csúcsra...

Angelika

Nyitókép: Shutterstock