Az igazi barát jóban-rosszban kitart melletted

Február van. Esett a hó. Mindig kérlek: öltözz melegebben, nem hiányzik egy megfázás. Nem hiszel az antibiotikumokban, csak végigszenvednéd a hetet. Jut eszembe, szuper a frizura, amit átküldtél, nagyon te vagy, tényleg! Megtanítasz majd olyan isteni finom darált húsos kaját készíteni, amit a múltkor ettünk?

Május van. Két évvel ezelőtt. Mindjárt itt a szülinapod. Szokás szerint jóval előbbre állítok egy emlékeztetőt, nehogy kimenjen a fejemből. Mivel a harmadik x-et töltöd, meglepi tortával is készülök. Egy héttel előtte felhívsz, hogy lenne-e időm beszélgetni egy picit a napokban. Átjöttök. Csend van. Te csak nézel rám a szomorú "arany hagyma" színű szemeiddel. Szavak nélkül is értem: baj van.

Elmentetek. Aztán csend lesz. Te erőd híján nem hívsz... én nem merlek hívni - sem látni. Lelkem és tudatom legmélyebb zugaiba rejtettelek. Önző módon bűntudat nélkül élem az életem. Tudom, hogy beteg vagy, de nem vagyok képes kilépni a komfortzónámból. Csak hírből hallom, hogy tünetmentes vagy.

Múlt év novembere van. Az életem gyökerestől megváltozott. Felhívlak, és elmesélem. Rögtön sietsz hozzám, látni akarod, hogy milyen állapotban vagyok. Letolsz, hogy miért nem szóltam azonnal a történtekről, és azért, mert nem eszem rendesen.

Biztatsz, hogy nézzek előre, a jövő sok jót tartogat számomra. Megölelsz, letörlöd könnyeim, és mélyen belenézel a gyönyörű "arany hagyma" színű szemeiddel a szemembe. Az arcomba mondod, hogy erős vagyok, és te mindig itt leszel nekem. Minden hétvégén találkozunk. Beszélgetünk, zenét hallgatunk, táncolunk, sokat nevetünk... Gyógyítod a lelkem.

Néha, ha kérem, elmesélsz történeteket a "sötét korszakból". Hogyan élted meg a kezeléseket, amikor elégette a vénádat a folyadék, amikor a kenyérvágáshoz is gyenge voltál... Amikor le kellett tolni a hajad... Hogyan búcsúztál nőiességed szimbólumától, és hogyan néztél szembe új önmagaddal. A fizikai- és lelki megpróbáltatásokról. Arról, hogy sosem adtad fel, inkább tökélyre fejlesztetted az öniróniádat...

Nemcsak te, én is új esélyt kaptam a sorstól, hogy végre melletted legyek, és jó baráthoz méltón támogassalak, erőt adjak a céljaidhoz. Mert ezt érdemled! Példakép vagy számomra, mint ember, mint nő, mint barát. Te pedig csak legyintesz, hogy ne pörögjem túl... megállok egy pillanatra, rád nézek, és az arcodba mondom, hogy szeretlek.

Halász Éva

Nyitókép: Shutterstock