Istenem, hányszor kívántam, hogy bárcsak meg tudnék szabadulni ettől az állandó rettegéstől. Bárcsak sose jönne vissza újra az "Istenem, mindjárt meghalok!" érzés. Bárcsak visszakaphatnám a korábbi nyugodt állapotomat. A szorongás sokszor hirtelen, a semmiből tört rám, máskor pedig előre éreztem, hogy "közeleg a vég". Erről hosszasan tudnék mesélni - a kórházba kerülésig volt itt minden az elmúlt 10 évben.
De a legfontosabb dolog, amire rájöttem - és ez nagyon felszabadító felismerés -, hogy a pánikrohamok nem a gyengeség jelei. Nem szabad kudarcként értékelni, hanem inkább egyfajta kihívásként kellene, aminek a teljesítése közelebb visz a teljességhez, a harmóniához.
„Minden, amire valaha is vágytál, a félelem túloldalán van" - Jack Canfield
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.