„De ha egyszer nem vagyok szerelmes...” - tört ki belőlem, miközben tudtam, hogy másra vágyom

szerelem vágy kibeszélő magazin elköteleződés
Párkapcsolat? Elköteleződés? Közös jövő? Persze, hogy legtöbbünk erre vágyik. A kalandos, fiatal húszas évek után jöhet a komoly kapcsolat. Hiszen, már nem a bulizás a prioritás és nem a bandázás. De biztosan erre vágyunk? Biztosan megtaláltuk azt, akire társként tudunk tekinteni? Biztosan szerelemnek hívják ezt az érzést? Én pontosan ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, majd átgondoltam az életem.

Legtöbbünk fiatalon nem tudja mit szeretne. De honnan is tudná, hisz annyi lehetőséget kínál az élet manapság. Buli buli hátán, egyéjszakás kalandok sokasága, az önállóság megtapasztalása, első szerelmek, kapcsolatok, nyári lazulások, utazások. Majd, aztán különböző életszakaszokban és helyzetekben, de eljön valaki, aki megváltoztatja mindezt és elköteleződünk. A normális pontosan ez lenne. Megfelelni a társadalmi normáknak. Kialakítani a saját életünket, egzisztenciánkat és már a családalapításon gondolkozni. Valakivel, aki a választottunk.

Többre vágyom ennél

De mi van, ha én nem is ezt akarom? Mi a helyzet akkor, ha csalódtam a férfiakban és nem jött el a bizonyos nagy Ő az életembe? Hiába vagyok együtt valakivel, ha érzem, hogy nem vagyok szerelmes. Ha tudom, hogy 40 évesen nem mellette szeretnék felébredni. Ha többre vágyom ennél...

Nem elégszem meg egy egyszerű, unalmas élettel. Továbbra is kalandozásokra vágyom, izgalmas, érdekes és minőségi embereket szeretnék magam köré és azt a bizonyos pillangó repkedést érezni a gyomromban.

De tudom, nem leszek örökké fiatal. Nem itt kéne már tartanom, közel a 30-hoz. Hisz a társadalom sem ezt kívánja meg. De nem tenne boldoggá, ha felvenném a "háziasszony szerepet" és lekötném magam. Persze ezeket csak azért látom így, mert nem vagyok szerelmes.

Legnagyobb rémálmom, hogy csak kötelességből legyek együtt valakivel. Mert átéltem már ezt Forrás: Shutterstock

Biztosan máshogy gondolkodnék, ha valaki iránt mélyen éreznék. De, ha beleragadok egy kapcsolatba, ami csak megszokás és alávetem magam a másik félnek, kompromisszumokat kötök és előtérbe helyezem a közös érdekeinket a sajátjaim helyett, sosem fogok kiteljesülni. Ha nem egy mindenben támogató társ áll mellettem, sosem fogom tudni valóra váltani az álmaimat. Hiszen ott már csak a "mi" számít. És nem, nem vagyok önző! Aki számomra fontos, annak mindent! De ha egyszer arra vágyom, hogy beutazzam a világot és kipróbáljak olyan dolgokat, amit eddig sosem? Miért ne tehetném meg? Hisz, most vagyok fiatal. Most tudom kihasználni a lehetőségeket, amíg még nem csüng egy gyerek a nyakamban.

Ha az a bizonyos kémia megjött volna...

Nem szeretném, hogy elnyomjon valaki. Legnagyobb rémálmom, hogy csak kötelességből legyek együtt valakivel. Mert átéltem már ezt. Feleslegesen fektettem energiát és időt egy olyan kapcsolatba, amit tudtam, hogy nem lesz hosszú életű. Hisz, alig vártam, hogy egyedül maradhassak és eszembe se jutott, hogy a jövőt vele tervezzem. Erre azért rászolgált. De ez az aktuális élethelyzettől, életszakasztól is függ. Lehet, hogy ha pár év múlva találkoztunk volna, másképp alakul a dolog.

De közben meg tudom, már rég máson kéne, hogy járjon az agyam. Máshol kéne tartanom, hisz eddig is éltem. Sokan annyit sem, mint én. Eddig sem voltam híres a hosszú kapcsolataimról, nem éreztem, hogy bárkivel is megjött volna a kémia. Csak "elvoltunk" és a kapcsolatfüggő barátaim is megnyugodtak, hisz végre volt közös téma. Végre nem az utazásaimról, a terveimről és a programjaimról hallhattak, hanem a párkapcsolatomról. Mert nekik ez fontos volt. De feltűnt, nekem is, nekik is, hogy nem úgy beszéltem az éppen aktuális páromról, mint ők a sajátjukról. Igazából terhes volt, ha róla kérdeztek. Majd, amikor szóba hozták, hogy miért nem vagyok ennél lelkesebb, csak ennyit válaszoltam:

És biztosan velem is baj van. Hisz, válogatós vagyok. Másnak elég lenne az, aki nekem nem. Más boldog tudna lenni egy olyan kapcsolatban, amiben én nem voltam. De attól még az érzéseim nem változnak. Nem tudom magam megerőszakolni, nehezen tudok szerelembe esni.

És jelenleg nem az elköteleződés felé húz a szívem? Miért ne lehetnék attól még boldog, hogy nem a házas életemet tervezgetem. Miért ne valósíthatnám meg minden apró elképzelésemet máshogyan is? Miért legyek olyan valakivel, aki számomra nem elég vonzó és egyedi? Miért hajtsam a fejem az igába?

Egy életünk van és azt úgy lenne jó megélni, ahogyan azt mi szeretnénk. Természetesen, a lehetőségeinkhez, az állapotunkhoz mérten. És nem mástól függve. A szerelem pedig bármikor beköszönthet az életünkbe, legfőképpen akkor, amikor igazán nem is számítunk rá.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.