Miért hiszed, hogy a felnőttség egyenlő a szürkeséggel?

Annyira untam a fárasztó sztorijait, és annyira nem bírtam, ahogy az életcéljaimról meg a családalapítási terveimről faggatott, hogy kb. háromszor mentem ki a mosdóba. Aztán egy ponton túl elegem lett, és közöltem vele: most inkább elmegyek, mert úgy érzem, beszorultam egy dobozba, és mindjárt megfulladok. Én lazulni, röhögni, sztorizgatni szerettem volna, nem hülye interjúkérdésekre válaszolni!

Elgondolkodtam a szavain. Lassan kétszer huszonegy vagyok, de talán sosem fogok teljesen felnőni. Az igazság az, hogy néha még én is meglepődöm magamon, mennyivel éretlenebb vagyok a kortársaimnál. Azt hiszem, tinédzser koromban sokkal komolyabban gondolkodtam az életről, mint mostanság. Nagyravágyó terveim voltak, pl. hogy híres regényíró leszek, vagy sérült állatokat fogok gondozni. Aztán valahogy menet közben az érésem üteme lelassult.

De ettől még nem vagyok gyámolításra szoruló, önálló döntésre képtelen személy! Remek állásom van, amiből keresek annyit, hogy kényelmesen megéljek. Vannak barátaim, rengeteg dolog foglalkoztat a világból, és mindig lebeg előttem valamilyen cél, amit szeretnék elérni.

Mitől lesz felnőtt valaki?

Az önfejlődés iránti igény is folyamatosan munkálkodik bennem, minden nap teszek érte, hogy jobb emberré váljak. Nagyon sokat dolgoztam, dolgozom magamon, ami néha iszonyúan nehéz. De nem öltöm fel a nagybetűs FELNŐTT szerepét, és nem fogom elrejteni azt, aki én vagyok, csak azért, hogy megfeleljek másoknak. A másik fontos dolog, amit megfigyeltem az öregedéssel kapcsolatban, hogy rengeteg bizonytalanságot és szorongást hoz magával.

Gyerekként végtelen számú lehetőségünk van kísérletezni, hibázni, kockáztatni, próbálkozni. Ahogy aztán telnek az évek, szépen lassan megjelennek a korlátok, a kötelezettségek, a felelősségek. És egyszer csak ráébredünk arra, hogy már nem vagyunk olyan szabadok, mint korábban.

Egyébként is, ki mondja meg, hogy mitől (és mikor) lesz valaki érett? A szülővé válás szerintem nem tesz senkit automatikusan éretté, egy rossz házasság pedig csak akadályozza az érzelmi önállóság elérését.

Ezeket nem használhatjuk a felnőttség kizárólagos mutatójaként. Nálam nem ezek a dolgok jelentik az érettséget és a felelősségtudatot. A felnőttség szerintem abban áll, hogy merek álmodni, merem követni a megérzéseimet, és merek más lenni.

Vagy tévedek?

Nyitókép: Shutterstock