A férfiak kedvessége tényleg csak a szexi nőknek jár?!

Késésben voltam, nem volt időm arra, hogy valami trendi ruhát vegyek fel, így csak felkaptam magamra az egyik kiszöszösödött melegítő nadrágomat, és hozzá az első kinyúlt pólót, amit a szekrényben találtam. Nyilván a hajamat sem lőttem be, csak felcsavartam "almacsutka konyba' a fejem tetejére. Természetesen sminket sem raktam magamra: se szempillaspirál, se púder, se szájfény. Tulajdonképpen csak a fogamat és az arcomat mostam meg reggel.

A bolthoz szinte egyszerre érkeztem egy úriemberrel, akit nem biztos, hogy megilletne az "úriember" jelző. Korábban tényleg annak gondoltam, hiszen többször összefutottunk már a kisboltban, és ő mindig udvariasan előre engedett vagy kinyitotta nekem az ajtót, megdicsért, milyen csinos vagyok ma, vagy csak kedvesen rám mosolygott miközben maga elé engedett. Gondoltam is: milyen jó, hogy vannak még ilyen emberek.

Na de az eddigi találkozásaink mindig úgy jöttek ki, hogy a legcsinosabb ruháimba voltam felöltözve. Volt olyan eset is, hogy mélyen dekoltált felső volt rajtam vagy egy dögös rövidnadrág, ami nyilván mindig fokozza a férfiak előzékenységét, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire... Most ugyanis még arra sem volt hajlandó, hogy előre engedjen az ajtóban, azt már nem is kell mondanom, hogy egy köszönést sem tett felém. Konkrétan befurakodott elém, és szó nélkül beviharzott. Nagyon furcsálltam: ennyit számít, milyen ruhában vagyok?

Aztán, amikor az eladó a nevemen szólítva köszönt, láttam, hogy a férfi is észrevett, ám ennek ellenére sem szépített az előbbi fiaskón - gondolom, mert nem tetszettem neki ebben a cuccban...

A kedvesség minden nőnek jár!

Viszont olyan esetről is lehetett már hallani, amikor feltűnően csinosan van felöltözve egy nő, a férfiak előszeretettel mondják rá, hogy ribanc.

Teljesen máshogy néznek rám, ha nem vagyok szuper csini, nincs rajtam smink és nincs belőve a hajam. Ezekkel máskor akár órákat kell bíbelődnöm, de ezt általában azért teszem, mert jobban érzem magam úgy a bőrömben. Most viszont felsejlett bennem a gondolat: ezek nélkül még arra sem vagyok méltó, hogy emberszámba vegyenek?

Szerintem ennek pont olyan alapvetésnek kellene lennie, ahogy az időseknek, a kismamáknak vagy a gyerekeknek segítünk. Egyszerűen emberi jóérzésből, és nem azért, mert egyeseknek jobban feszül a gatya a seggén, mint másoknak.

Persze, mint mindenben, bizonyára ebben is vannak kivételek, de érdemes azon elgondolkodni, hogy az életnek még mennyi területén sorolunk előre bizonyos embereket - csupán azért, mert szépek...

Nyitókép:Shutterstock