Nem hiszem el, hogy vége...!

Azt mondják, hogy a szakítás olyan, mint a gyász, az embernek át kell mennie az egyes fázisokon. A könnyeket megspórolni nagyon nem lehet, de ha megéled az érzéseidet, akkor pár héten vagy hónapon belül sokkal jobban fogod magadat érezni.

Tagadás

Az ember lánya általában érzi, hogy itt a vége, de akkor sem akarja elhinni, amikor a másik elé áll és a szemébe mondja. „Nem, ezt nem gondolhatja komolyan, ez nem lehet igaz" – mondogatod magadban és valamiféle csodában bízol, hogy ha reggel felébredsz, akkor kiderül, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Idealizálod őt, csak a szép dolgokra emlékszel, hirtelen köddé válnak a veszekedések és elfelejted azt a sok dolgot, amit rendszeresen a fejéhez vágtál. Aztán jön a „majd úgyis rájön mit veszített" fázis a tagadáson belül, ahol azt várod, hogy a pasi hason csúszva jön vissza hozzád, vörös rózsacsokorral a kezében. A tapasztalat azonban az, hogy nem így lesz, a pasi könnyen tovább lép, téged pedig arcon csap a keserű valóság.

Harag

Amikor azt felfogod, hogy nem kamu volt, tényleg vége, ott aztán kő kövön nem marad. Utálod az exedet, amiért elhitette veled, hogy soha senkit nem szeretett így, mint téged, azt érzed, hogy minden hazugság volt és csúnyán átvertek. Szidod őt és szidod saját magad, hogy lehettél ekkora hülye, hogy bekajáltad ezt a sok szép dumát. Haragszol mindenre és mindenkire, közben megőrjít a tehetetlenség, nem tudsz aludni, csak ő jár az eszedben és nem tudod elképzelni, hogy fogsz túllépni ezen az egészen.

Alkudozás

Ez az a szakasz, amikor feladod minden büszkeségedet és próbálod magad visszakönyörögni hozzá. Megígéred, hogy minden másképp lesz, soha többé nem hisztizel és nem vágod a fejéhez, hogy már megint a haverjait választotta helyetted. Bár megkért, hogy ne keresd, de nem tudod megállni, hogy ne írj rá, a szíved mélyén azt érzed, hogy ő így is akarná. Ebben a fázisban előfordulhat, hogy 1-1 éjszakára még visszataláltok egymáshoz, de te is tudod és ő is tudja, hogy ezek már csak kétségbeesett próbálkozások, valójában a régi erős érzelmek elmúltak, csak még nem álltok készen az elengedésre.

Szomorúság

Ez az a pillanat, amikor megérted, hogy tényleg vége és kezdetét veszi a gyászfolyamat. Sokat sírsz, fáj, ami történt, nagyon hiányzik a másik és továbbra sem tudod, hogy fogsz túllépni az egészen. Nincs kedved semmihez, fáj az élet, legszívesebben otthon gubbasztanál egy sötét sarokban. Hirtelen szürkébb lesz a világ és értelmetlenebbek lesznek a hétköznapok.

Elfogadás

Ahogy a cikk elején is írtam, szerencsére semmi sem tart örökké, a szenvedés sem. Ahogy telnek a hetek – hónapok, egyre inkább elfogadod, hogy ami történt, megtörtént, sőt, ha már túlléptél az önsajnálaton, azt is meg tudod fogalmazni, hogy mit rontottál el és mit kell legközelebb másképp csinálnod. A megértés az elengedés legfőbb feltétele, az pedig csak építi a személyiségedet, ha tudsz tanulni a történtekből. Egy idő után már csak egy szép emlék lesz ez a kapcsolat és csak nevetni fogsz magadon, hogy gondolhattad, hogy soha többé nem nézel másra.

Nyitókép: Shutterstock