társkeresés kibeszélő randi beszélgetés párkapcsolat párkeresés lelkizés lelki bajok ismerkedés
Az egyik barátnőm nemrég összejött egy sráccal, és azt mondta, hogy most más taktikát fog alkalmazni: semmi lelkizés, inkább arra fog törekedni, hogy minél több közös programot csináljanak együtt. Az eddigi ismerkedéseit ugyanis mindig ott szúrta el, hogy túl hamar kiteregette a kártyáit.

A Facebookon régebben egy ismerősöm osztotta meg a tökéletes első randis kérdést, amin nagyot nevettem. Így hangzott:

Mennyire vagy tudatában a traumáidnak és elnyomott érzéseidnek, és hogyan dolgozol aktívan azon, hogy meggyógyítsd azokat, mielőtt megpróbálod rám vetíteni azt a sok szart?

Elképzelem, vajon hogyan reagálna az aktuális randipartnerem, ha bedobnám ezt a kérdést: valaki biztos jól fogadná, de a férfiak nagy része valószínűleg hanyatt-homlok menekülne. De egyáltalán szükséges az első randin egymás lelki nyavalyáiról társalogni?

Számomra nagyon fontos a lelkizés, imádok mély dolgokról beszélgetni, nagyon érdekel, hogy mi van a másik ember lelkében és a fejében. A felszínes beszélgetések már nem mozgatnak meg, persze beszélgethetünk filmekről vagy arról, hogy ki hova utazna legközelebb, ezek a témák azonban nem hoznak lázba. Igy általában bele is csapok a lecsóba és olyan kérdéseket is felteszek, melyek lehet, hogy valakinek már komfortzónán kívüliek. Felcsillan a szemem, ha a másikat is érdekli a pszichológia, az önismeret, tudatos a saját működésére és képes arra, hogy mélyebben is megnyíljon.

Azonban ennek is megvan az árnyoldala, sokszor megbántam, hogy elkezdtem lelkizni valakivel az első randin. Egyrészt hajlamos vagyok olyan férfiakat bevonzani az életembe, akik kicsit elvetik a sulykot és lelki szemetesládának használnak, másrészt ijesztő is tud lenni, ha azonnal kiesnek a csontvázak a szekrényből, még azelőtt, hogy egy kicsit jobban megismernénk egymást. Minden embernek vannak hibái, gyengeségei, nyilván nekem is, és ha jobban belegondolok, talán mégsem célszerű ezeket azonnal kiteregetni. Ugyanakkor, legalább gyorsan kiderülnek a dolgok és nem vesztegetjük egymás idejét.

Forrás: Shutterstock

Igy viszont hajlamos vagyok arra, hogy gyorsan ítélkezzek, és ha valami olyasmit hallok, ami nem tetszik, akkor egyből nemet mondok a másikra, holott, ha több időt hagynék neki, lehet, hogy kiderülne róla több olyan pozitív dolog is, ami ellensúlyozná a negatív tulajdonságait.

Persze azt is megtehetjük, hogy egyáltalán nem lelkizünk egy ismerkedés elején, a férfiak nagy része amúgy sem szeret az érzéseiről, vagy a gyengeségeiről beszélgetni. Ha sok közös programot szervezünk, azáltal is megismerhetjük a másikat, néha egy-egy reakció többet elárul az emberről, mint egy beszélgetés.

Arról nem is beszélve, hogy néha jól esik hátra hagyni a problémákat és csak lenni: nagyokat nevetni, táncolni, jókat enni, önfeledten szeretkezni.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy másik emberhez akkor lehet igazán közel kerülni, ha megmutatjuk, kik is vagyunk valójában, lehullanak az álarcok, vállaljuk a gyengeségeinket és merünk a problémáinkról is beszélni. Ez nem azt jelenti, hogy ráömlesztjük minden létező gondunkat, és azt várjuk, hogy ő oldja meg helyettünk, vagy hogy minden exünket jól kibeszéljük. Az nagyon lehangoló tud lenni. Ugyanakkor fontos, hogy tisztában legyünk egymás múltjával, azzal, hogy mi foglalkoztatja a másikat, mik a félelmei, mivel küszködik, mi teszi boldoggá, vagy mi a szeretetnyelve.

Volt egyszer egy exem, aki nem akart nekem beszélni a múltjáról, és rólam sem kérdezett túl sokat. Először azt gondoltam, hogy jól van ez így, legalább tiszta lappal indulunk egymás életében, nem befolyásol minket a múlt, de egy idő után rájöttem, hogy ez csak egyfajta hárítás és nemtörődömség a részéről. Hiába voltam belé szerelmes, nem tudtam hozzá közel kerülni, és két hónap múlva véget is ért a kapcsolat.

Ahhoz, hogy egy ismerkedésből kapcsolat legyen, muszáj megnyílni és beengedni a másikat a falaink mögé. Nem kell az első randit lelkizéssel indítani, ugyanakkor pár találkozó után fontos, hogy tudjunk a másikkal mélyebb dolgokról is beszélgetni. Anélkül semmit nem ér az egész.

Nyitókép: Shutterstock

Szerinted mikor jön el az a pont az ismerkedésben, amikor már bátran beszélhetsz érzésekről, mélyebb gondolatokról, lelki gondokról?

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.