Valaki épp azt fogja imádni benned, ami mást halálra idegesített

Nem is olyan régen egy kiránduláson megismerkedtem egy sráccal, akivel jót beszélgettünk, és a túra végén elkérte a számomat. Felkeltette az érdeklődésemet, így vártam a hívását, de kicsit leforrázva éreztem magam, amikor felhívott és negyedóra múlva kifejtette, hogy valójában kettős érzései vannak velem kapcsolatban.

Tartottam a telefont és könnyek gyűltek a szemembe, átfutott az agyamon, hogy ha már a legelején azt emeli ki, hogy mi nem tetszik bennem, akkor miért kérte el a számomat? Miért nem ismerkedik önfeledt és bevállalós nőkkel, és miért tesz megjegyzést arra, hogy olyan vagyok, amilyen?

Nyilván nem egyedülálló eset, ha az ember társat próbál találni vagy akár párkapcsolatban él, hogy rengeteg kritika éri.

Persze számtalan más probléma is adódott már velem: milyen gáz, hogy nem iszom alkoholt, mert így nem lehet velem esténként borozni, vagy épp nem lehet velem hajózni, mert tengeribeteg vagyok. Az egyik pasinak túl sok voltam, a másiknak túl kevés, a harmadiknak túl vékony, a negyediknek túl deszka, túl érzékeny, túl sértődékeny.

Nem mondom, hogy én különb vagyok. Ha őszinte akarok lenni, amikor elkezdek valakivel ismerkedni, én is rögtön azt keresem, hogy milyen defektjei vannak.

Nemrég egy ismerősöm mesélte, hogy már többször randizott egy sráccal, de még mindig nem derült ki, hogy mi nem stimmel vele, ami ijesztő, hisz valami hibája biztosan van! Megszállottan keressük, hogy milyen problémák vannak a másikkal, a jó tulajdonságokat viszont teljesen természetesnek vesszük. Talán ezzel magunkat is védjük, senki nem akar újra csalódni, pofára esni, na meg az időt pazarolni, ha nem illünk össze, akkor derüljön ki minél hamarabb.

És akkor itt jön az a közhely, hogy nem kell tökéletesnek lenned, a tökéletesség unalmas, szeresd magad úgy, ahogy vagy, blablabla.

Az egészben az az érdekes, hogy valójában minden egyes embernek mást jelent a tökéletes. Valaki épp azt imádja majd benned, ami másnak elviselhetetlen és irritáló, de valójában ez sosem rólad szól. Teljesen rendben van, ha két ember másra vágyik, csak ne bántsuk már egymást azért, mert különbözőek vagyunk. Valakinek egyszer tényleg úgy leszel jó, ahogy vagy, már csak az a feladat, hogy megtaláld azt a férfit, aki minden tökéletlenségeddel együtt pont rád vágyik.

Nyitókép: Shutterstock

,