szerelem kibeszélő remény hiány
Pontosan négy hónapja már, hogy lehúztál magaddal a mélybe. Egy balzsamos nyári éjszakával kezdődött minden: tücsökmuzsika töltötte meg a levegőt, a telihold fénye pedig beragyogta a csillogó víztükröt.

Nemcsak alkoholmámorban lubickoltunk aznap este, megmártóztunk a Tiszában - és egymásban is. "Ilyen romantikus, filmbeli pillanat talán csak egyszer adódik az életben" - mondtam magamban, miközben meztelenül belecsobbantam a hűsítő vízbe. Akkor még nem tudtam, hogy néhány hónap alatt lerombolod bennem mindazt, amit évek kemény munkájával építettem fel. Pillangóhatás... Csak egy pillanatra rebegtetted meg a szárnyaidat azon az estén, mégis minden sejtemben egy tornádó söpört végig.

A nyár már rég elmúlt, a szívem azonban még mindig romokban hever. Szilveszter van, egy házibuliba vagyok hivatalos, ahol te is ott leszel. Pontosan tudom, hogy a vesztembe rohanok, mégis elmegyek, mert őrületes módon hajt valami belülről, és kétségbeesetten kiáltja: "Mindegy, milyen áron, de látnom kell!" Minden egyes perc, amit veled tölthetek, egy újabb reménysugár a számomra - bár szinte szétmar belülről, mégsem tudok élni nélküle.

Órákig készülődöm: új ruhát veszek fel, kiválasztom a legszebb cipőmet, műszempillát is teszek, de nem túl hangsúlyosat - tudom, hogy azt nem szereted. Laza loknikat varázsolok a hajamba, majd piros rúzzsal teszem hatásosabbá a belépőmet. Ismered a gyenge pontjaimat, ám én is ismerem a tieidet. Biztos vagyok benne: ma este tátva marad a szád, ha meglátsz.

Forrás: Shutterstock

Mégis miben bízom? Hiszen egy hónapja szakítottál velem... Szombat este még azt mondtad: szeretsz, és velem akarsz lenni. Annyira vártam a vasárnap reggelt, mint gyerekkoromban a karácsonyt - úgy volt, hogy értem jössz, és leruccanunk vidékre. Mikor hívtál, hevesen dobogó szívvel vettem fel a telefont.

- Hali! Gondolkodtam... - mondtad, én pedig már tudtam, hogy baj van. - Sajnálom. Nem érzem azt a pluszt. Nagyon jó veled, szeretlek. De egyszerűen nem...

- Mi nem? - kérdeztem kétségbeesetten, miközben éreztem, hogy az egész világom összeomlik.

- Amikor együtt vagyunk, minden jó... - próbáltál szabadkozni.

- Akkor mi a baj? Mit érzel?

- Azt, hogy nem hiányzol, amikor nem vagy velem.

Durr. Mintha egy kalapáccsal ütöttek volna szíven. Ma pedig itt állok teljes harci díszben, indulásra készen. A tükörben látom: remekül sikerült a szépítkezés. Mégis olyan fájdalom sugárzik a tekintetemből, hogy nincs az a szép külső, ami elrejthetné. "Talán egy este erejéig sikerül eljátszanom, hogy minden rendben" - reménykedem, majd elindulok.

Mire odaérek, már nem vagyok józan, becsiccsentettünk a barátokkal. Kívülről erősnek látszom, de belül haldoklom. Önfeledten nevetgélek előtted, hogy lásd: teljesen túl vagyok rajtad. A szád valóban tátva marad, mikor meglátsz, sőt, egész este engem ostromolsz: italt hozol, felkérsz táncolni. Minden percben hozzám érsz, és folyton rám nézel meleg, barna szemeiddel.

Csakhogy minden egyes mozzanat újabb késszúrás a szívembe. Hiszen nem szeretsz! Lélekszakadva próbálom hárítani a közeledésedet - végül elfogy az utolsó cseppnyi erőm is, és már csak sírni tudok.

"5, 4, 3, 2, 1" - kiabálja mindenki. - "Boldog új évet!" Egymás mellett ér minket az éjfél. Könnyes szemmel rád nézek, de nem mondok semmit. Egyet tudok csak: ha nem a csókoddal lépek át az újévbe, akkor örökre magam mögött akarlak hagyni...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.