Csak arra vágytam, hogy igazi család legyünk

Az első reggelen, amit egyedülállóként töltöttem, épp lázzal feküdtem, köhögtem, fáradt voltam. Fájdalmas vágyódással gondoltam arra, milyen jó, ha az ilyen helyzetekben van az ember mellett egy társ. Aztán hirtelen bevillant: de hiszen nekem már jó ideje nincs - akkor sem volt, amikor még mellettem voltál. Hányszor vágytam rá, hogy ott legyél - testben vagy lélekben -, de te nem voltál... Mert épp más volt a fontos.

Amikor kirándultunk egy jót a környékbeli családokkal, és csak velem nem jött a párom. Azt mondtad, fáradt vagy, de én menjek csak. Annyira hiányoztál, olyan jó lett volna együtt túrázni! Úgy szerveztünk autót, hogy neked is legyen helyed. Elképzeltem, hogy jössz majd ki a többi pasival a társaságból, hiszen valamikor biztosan sütünk együtt szalonnát velük, ha úgy jön ki a lépés.

A születésnapi vacsimon sem voltál ott, inkább zenekari próbára rohantál. A közös barátaink, akik vendégségbe jöttek, nem értették a dolgot: hát nem hónapok óta ezt szervezzük? De igen - csak számodra más a prioritás...

Amikor elegem volt a kupiból, és jól jött volna még két segítő kéz. Azt gondoltam, ha mindketten megcsináltuk a munkánkat, utána gyorsan rendbe szedjük együtt a lakást. Közben valami durva zene szól, majd szexelünk egy jót... Ám te közölted: "nem érzed feladatodnak" a házimunkát. Csináljam meg gyorsan egyedül, aztán vegyek fel valami szexit.

Mindig, ahányszor csak beteg voltam, és hajnalban felkelt a gyerek. Szinte érzem: mindenem fáj, fáradt vagyok, egy órát sem aludtam összesen. "Szépen kérlek, válts fel kicsit, kelj fel hozzá, tedd tisztába, etesd meg!" - súgom. Te a füledre húzod a takarót, dünnyögsz valamit az orrod alatt, majd 11-ig alszol. Aztán bejelented, hogy átugrasz egy régen látott haverodhoz, és estig nem is jössz, én pedig csak arra vágytam, hogy igazi család legyünk. Mindenkünk megvolt hozzá.

Mindig, amikor felébredtem éjszaka, és jó lett volna odabújni hozzád... Mint régen. De az utolsó négy hónapra már a kanapéra költöztél, hogy ne verjenek fel legszebb álmodból az éjszakai ébredések.

Amikor rémes napot zártam, és nem volt más vágyam, mint meginni veled egy sört és dumálni egy jót. Te azonban közölted, hogy inkább aludnál, majd a kanapéra dobtad magad, hogy játssz még egy órát a telefonodon.

Nem felejtem el azt a sok hosszú órát, amit várakozással töltöttem, bízva benne, hogy majd jössz, majd érkezel. Majd beszélünk, majd töltünk együtt időt, majd összebújunk, majd együtt alszunk, majd átölelsz, majd érezzük egymás melegét... Aztán mégsem jöttél, mert összefutottál útközben hazafelé egy rég nem látott osztálytárssal, és muszáj volt beülni vele valahova egy italra.

Király Dóra

Nyitókép: Shutterstock