Vége mindennek, ha már külön alszunk?

- Nem tudok aludni.
- Na és? Mindenkivel előfordul, hogy néha nem alszik.
- De én tényleg nem tudok aludni. Annyira szar alvó vagyok, hogy ezt másképpen mondani sem lehet.
- Mindegy, majd velem alszol, meglátod. Átölellek és kész, jobb tesz.
- Aha, persze...

Így kezdődött az ominózus összecsiszolódás. Valljuk be őszintén, egy kapcsolat elején teljesen normális ez, de megfelelő hozzáállás és kezelés nélkül pokollá válhat. Elkezdtünk együtt aludni, és tény, hogy iszonyat jókat alszom a partneremmel összegömbölyödve, de az érzékenységem és a rapszodikus működésem megmaradt, nem kevés meglepetést okozva a férfiembernek.

Minden létező praktikát bevetettem. Forró fürdő, relaxáció, hideg szoba, meleg takaró. Gyógynövény tea és kapszula. Kipróbáltam az altatót, a nyugtatót, ám ezek voltak a legrosszabb opciók: az utóbbiakat utálom, kiütnek, használhatatlan vagyok másnap, ráadásul rosszul is vagyok tőlük. A szükség nagy úr - gondoltam -, teszek egy próbát ezekkel is. Kár volt.

Próbálkoztam olvasással, filmnézéssel, csenddel. Edzettem este is, csak hogy lefáradjak végre.Vacsoráztam vagy olykor azt sem. Megválogattam, mit eszem. Ittam mézes teát, mézes tejet. Van alvó barlangom, süket csönd és vaksötét, ahol teljes nyugalom honol, de a rendszertelen alvás maradt.

Van, hogy két-három napot gond nélkül végig alszom, legalábbis összejön a 4-5 óra egyhuzamban, aztán napokig fekszem ébren az ágyban és pislogok, mint hal a szatyorban. Nem jár az agyam, nem vagyok feszült, egyszerűen nem alszom. Mantrázom, imádkozom, figyelem a légzésem meg a két fülem közötti csöndet vagy hallgatom a párom szuszogását. Máskor felkelek, rajzolok, festek, írok, vagy elkezdek olvasni, esetleg filmet nézni és akkor már tudom, hogy kuka az este, hogy másnap zombi leszek.

Éjjeli bagoly vagyok. Hajnal 4-kor tudok igazán mélyen elaludni és teljesen jól működöm, ha alhatok tízig, tizenegyig. Az évek múlásával elfogadtam, hogy így működöm. Azonban a világ nem így működik: maradnak a hétvégék, amikor a saját ritmusom szerint élhetek, alhatok.

A párom pacsirta, kilenckor már dől alfába, hajnalban meg kipattan az ágyból az első óracsörgésre és pörög, mint a duracell. Én minden szirszarra felriadok, mellette ágyút is sütögethetek. Időbe tellett, míg kitaláltuk, hogy működik jól. És itt kezdődik a pozitív összecsiszolódás. Még szerencse, hogy van háló és nappali. Lefekvés előtt kihúzzuk a nappaliban a kanapét, megágyazunk ott is, meg a hálóban is. Összebújunk, tapadunk egy takaró alatt, ami isteni és kihagyhatatlan, ki is ájulok annak rendje módja szerint.

Aztán ő valamikor hajnalban félálomban átbattyog a nappaliba. Azért ő, mert korán kel, jön-megy, mászkál, készülődik munkába. Rám csukja a háló ajtót és nekem marad még egy-két órám, mielőtt az óracsörgés kiszakítana az alvásból. Eleinte görcsöltem rajta, hogy egy kukacos nőnek fog tartani. Folyton kérdezgettem, biztos, hogy ez így jó neked? Egyszer elege lett és azt mondta:

Így azóta jól alszom. Tudjuk, hogy egy jól működő kapcsolatban tényleg mindent meg lehet oldani, még a külön alvást is.

Nyitókép: Shutterstock