Férjes asszony szeretőt keres - Jelige: elvek harca

Biztos rossz lehet neki, hiszen hiányzik valami az életéből, boldogtalan, de inkább feláldozza magát, mintsem elhagyja a párját. És azt is gondoltam, hogy a válás a gyengéknek való. Még akkor is volt ez a véleményem, amikor pont ebből írtam a szakdolgozatomat. Persze a nulla élettapasztalattal a hátam mögött, csak szakirodalom alapján.

Mégis itt fekszem éjjel, és a házasságom súlya a vállamra nehezedik, kiszorítja a mellkasomból a levegőt. Már nem bírom elviselni a velem egy ágyban alvó ember szuszogását, azt, ahogy evés közben nyel, és csámcsog, hogy széthagyja a lakásban a használt zsebkendőit, hogy mindig mindent rajtam keres, pedig hozzá sem értem a dolgaihoz. A gyermeknevelési elveimet pedig egyenesen semmibe veszi. De azért szeretem, mint embert - nyugtatom magam.

De én mégis mit teszek?

Semmit, azon kívül, hogy titokban már nyitott szemmel járok, és keresgélek. Keresek egy férfit, akivel a szex nem csak öt percig tart elalvás előtt. Aki úgy ér hozzám, hogy ismét nőnek érzem magam, nem pedig feleségnek vagy anyának. Sőt, a keresztnevemen szólít, nem pedig "anyának", ami véleményem szerint kiirt minden szenvedélyt egy kapcsolatból. És ő csókol meg engem, és csókolózhatunk hosszan, és úgy bújhatok hozzá, ahogy akarok, - nem akkor és úgy, ahogy neki adott pillanatban megfelel.

De vannak elveim sajnos. Sajnos? Elég sokszor kapaszkodtam már beléjük, amikor az elmúlt években megkísértettek. Lehet, ha akkor elengedem őket, akkor most boldogabb lennék?Mi lett volna, ha...? Bele akarok én ebbe őrülni? Vagy végre felveszem a nagylányos bugyimat, és felelősséget vállalok az életemért? Annyit tudok, hogy nem fog érdekelni, ki mit gondol rólam, ha végre teljesen boldog leszek.

Forgács Léna novellája

Nyitókép: Shutterstock